Könyvajánló különgyűjteményekhez

A COVID-19 hatása az Európai Unió drogpiacaira

Napjainkban a COVID-19 pandémia világszerte komoly hatást gyakorol az emberek életvezetésére, és drámai csökkenést idéz elő gazdasági vonatkozásban. Ez a trend viszont nem érzékelhető a nemzetközi drogkereskedelemben.

A dokumentum, mely a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) és az Europol közös kiadványa, a pandémia által gyakorolt hatást elemzi a föbb drogtípusok piacára (kannabisz, heroin, kokain, amfetaminok, NPS) a keresletre, kínálatra, a szerek kereskedelmére és elérhetőségére. Emelkedett díjtételeket, helyi áruhiányt és némely drog esetében az összetétel változását jelzi, ugyanakkor megállapítja, hogy a veszélyhelyzetben sem csökkennek a drogkereskedelemben jelentkező erőszakos cselekmények.

A kábítószerpiacok a járványok idején is rendkívül nagy profitot képeznek, és az illegális szerek lefoglalása  néhány EU tagállamban, a 2020-as év első felében nagyobb volumenű volt, mint az előző évek hasonló hónapjaiban.

A kiadvány megállapításaival minden eddiginél fokozottabban kívánja ösztönözni azokat az intézkedéseket, melyek a járványhelyzetből való felépülés idején is döntően előmozdítják az erős és hatékony nemzetközi joggyakorlatot.

Az egészségügyi szolgáltatások színvonala mindenki számára egyetemleges prioritás, de az egészségügyi ellátás minőségének javítására irányuló kezdeményezések a legkülönbözőbb formákban jelentkezhetnek. Így standardok készülnek az egészségügyi szakemberek tevékenysége, az egészségügyi technológiák és az egészségügyi intézmények számára, auditok és feedback szolgálja a színvonalas ellátást, ösztönzők alkalmazására kerül sor, betegbiztonságot előmozdító intézkedések lépnek életbe, és a közvélemény széles körű tájékoztatása is meghatározó szerepet játszik a minőségbiztosításban.
Az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontja és az OECD közös gondozásában megjelent kötet, mely a döntéshozók számára kíván segítséget nyújtani a minőségbiztosítás terén hozandó intézkedésekhez, rangsorolja ezek jelentőségét, és kiindulásul szolgál a minőségjavítás átfogó megközelítéséhez.
A könyv 15 fejezetre tagolódik az alábbiak szerint:
1) az egészségügyi ellátás minőségének definiálása, egészségügyi rendszerekben betöltött szerepének ismertetése
2) a minőségügyi stratégiák értelmezése öt nézőpontból
3) az egészségügyi ellátás minőségének mérése
4) nemzetközi és Európai Uniós irányítás és útmutatás az országos minőségügyi stratégiák kialakításához
5) az egészségügyi szakemberek tevékenységének szabályozása
6) az Egészségügyi Technológiaértékelés folyamatainak szabályozása
7) az egészségügyi intézmények tevékenységének szabályozása
8) külső intézmények bevonását feltételező stratégiák, akkreditáció, certifikáció, felülvizsgálat
9) klinikai irányelvek mint minőségügyi stratégiák
10) audit és feedback alkalmazása a minőségbiztosításban
11) a betegbiztonság feltételeinek megteremtése
12) a klinikai utak szerepe a stratégia-alkotásban
13) széles körű tájékoztatás mint minőségügyi stratégia
14) anyagi ösztönzők alkalmazása az egészségügy minőségének biztosításához
15) egészségügyi minőségbiztosítás Európában: végkövetkeztetések és ajánlások
A kiadvány fejezetei rávilágítanak az egészségpolitika minőségmérése és minőségirányítása hátterében álló számos irányelvre, és befejezésében a könyv mindezeket az egészségügyi rendszerkutatás szélesebb összefüggésében tárgyalja.

A WHO kiadványai közül ez a kötet tűzte először céljául egy kétrészes tanulmány alapján az ápolási tevékenység egészségügyben betöltött szerepének átfogó ismertetését. A dokumentum széles körű áttekintést nyújt 14 európai ország viszonylatában az ápolói hivatást választók munkaerő-helyzetének szerkezeti és szervezeti változásairól. Az ismertetett országok közül 12 (Belgium, az Egyesült Királyság, Finnország, Németország, Görögország, Írország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország és Svájc) az EU-által finanszírozott (RN4CAST) tanulmányban már eredetileg is szerepelt, ezeket egészítette ki az újabb dokumentumban Litvánia és Szlovénia további földrajzi és jogalkotási változókat képviselő gyakorlata.
Míg az RN4CAST vizsgálat főként az aktív ellátásban és a sebészeteken dolgozó nővérek munkatapasztalatairól, azaz személyi feltételeik alakulásáról, és ez utóbbinak a betegkimenetekre és az ellátás minőségére gyakorolt hatásáról szól, addig az aktuális dokumentum az ápolónők munkakörnyezetét képező egészségügyi rendszer egyéb jellemzőit járja körül, és feltérképezi a nővéreket képző helyszíneket, az ápolónők munkakörülményeit, a betegellátást és az ezeket szabályozó stratégiákat.
Az esettanulmányokat összehasonlító elemzés eredményei igen nagymérvű eltéréseket mutatnak ki a munkaerőhelyzet minden vonatkozásában: az ápolói képesítések kiadásának szabályozásában, a nővérek és orvosok arányában vagy a nővéreknek a lakossághoz viszonyított számát meghatározó munkaerő-tervezésben.
Míg a komparatív elemzés konkrét képet ad az egyes országok gyakorlatában jelentkező eltérésekről, addig rámutat az Európai Uniónak a különböző elemeket koherens egységgé ötvöző szerepére is.
Az ápolási tevékenység mindig is meghatározó volt a betegségek kimenetének alakulásában, és mivel az egészségügyi rendszerek a növekvő igények következtében radikális változáson mennek át, a nővérek szerepe ezzel még inkább előtérbe kerül.

Az EU területén működő kábítószerpiacról szóló 2019-es jelentés egy, az EMCDDA és az Europol által harmadik alkalommal közzétett átfogó áttekintés az Európai Unióban jelentkező kábítószerpiaci folyamatokról, melyek széles köre magába foglalja az illegális előállítást, kereskedelmet, nagykereskedelmi forgalmazást és a végfelhasználónak történő értékesítést.

A dokumentum 3 részre és ezeken belül 9 fejezetre tagolódik.

Az első rész, mely két fejezetből áll, ismerteti az Európai Unióban forgalomba kerülő illegális szerek piacával kapcsolatos legújabb megállapításokat, valamint a drogkereskedelem kihatásait, következményeit és a piaci tendenciákat előmozdító tényezőket.

A második rész, mely a 3.-tól a 7. fejezetig tart, foglalkozik az európai viszonylatban vezető helyen álló drogokkal, és részletekbe menően tárgyalja az előállítástól, a forgalmazáson és a terítésen át a felhasználásig terjedő utat. Fejezetekre lebontva kerül ismertetésre a különféle kábítószerek piaca, az alábbiak szerint:

3 – cannabis; 4– heroin és más opioidok; 5 – kokain; 6 – amfetamin, MDMA és metamfemin;

7 –  új pszichoaktív szerek

A dokumentum harmadik részét alkotó újabb két fejezet – 8. és 9. fejezet – példákkal illusztrálja az európai és az országos szintű stratégiai és operatív válaszlépéseket a kábítószer-kereskedelem előzőekben ismertetett aspektusaira, különös tekintettel a kereslet és kínálat kapcsolatára:

8 – stratégiai eszközök és struktúrák; 9 – operatív válaszlépések a kábítószerpiachoz társuló bűnözés kivédésére

A jelentés a különféle drogok piaci mechanizmusait bizonyítékokon alapuló megközelítésben tárgyalja, és akcióterv kidolgozását segítő hátteret képez a drogkereskedelemmel szembeni fellépés EU és országos szintű stratégiáihoz.

Az ENSZ által kiadott Fenntartható Fejlődési Célok 2030-as előirányzata elöljáróban keretbe foglalta azokat a teendőket, melyek az egészség és a jóllét mindenki számára való elérhetőségének előmozdítására irányulnak, és ezen a téren a WHO Európai Régiójában mindenütt tapasztalható előrehaladás, de az egyes országokon belül továbbra is mutatkoznak még egyenlőtlenségek. Az egészségügyi esélyegyenlőségről szóló európai egészségügyi helyzetjelentés (HESR) áttekintést nyújt az esélyegyenlőséggel kapcsolatban a WHO Európai Régiójában jelentkező trendekről és az egészséges életvitelhez mindenki számára alapvetően szükséges feltételekről. A dokumentum által az egészséges életvitel kialakításához és megtartásához szükségesnek ítélt feltételek öt csoportba osztva a következők: - színvonalas és hozzáférhető egészségügyi szolgáltatások, - jövedelembiztonság és szociális védelem, - megfelelő életkörülmények, - társadalmi és szellemi tőke, - megfelelő munka- és foglalkoztatási körülmények. Mind az öt terület stratégiai intézkedéseket igényel. A jelentés kitér az esélyteremtés társadalmi vonatkozásaira, és adatai és elemzései révén segítséget nyújt az egyes országokban jelentkező egyenlőtlenségek feloldásához. A dokumentumban szerepel a HESR iniciatíva (HESRi) is, mely új eszközökkel támogatja a tagországokat az egyenlőtlenségek felszámolására irányuló tevékenységük felgyorsításában. A HESRi innovációi a következők: - az elemzések és eredmények új adatokon alapulnak, és három adattípus – egészségügyi helyzet és trendek; alapvető feltételek és trendek; stratégiai intézkedések és trendek – tárgyalása az összefüggésüket figyelembe véve történik. A HESRi innovatív jellege abban rejlik, hogy új analitikai módszereivel jobban rávilágít az egészségügyi esélyegyenlőség fogalmára, bemutatja az egyenlőségre és egyenlőtlenségre vezető utakat, és érzékelteti, hogy a stratégiai intézkedések milyen módon tudják felgyorsítani az egészség és a jóllét vonatkozásában jelentkező hiányosságok visszaszorítását a WHO Európai Régiójához tartozó országokban.

Az Európai Unió viszonylatában nincs átfogó egészségügyi rendszer, viszont létezik Európai Uniós egészségpolitika, mely hatással van a tagállamok és az ezeket körülvevő országok lakosságának egészségi állapotára, valamint a tagországok egészségügyi rendszereinek működésére és finanszírozására.
A könyv, mely a témakörről megjelent előző kötet teljesen átdolgozott második kiadása, feltérképezi az európai egészségügyi stratégiák természetét, logikáját és potenciális hatását a kontinensen élő lakosok egészségi állapotára.
Bevezetésként, 1. fejezetében ismerteti az EU egészségpolitikájának kialakulását, majd részletezi a három politikai arculat – explicit egészségpolitikai vonal a rák és a fertőző betegségek leküzdésére; belső piaci stratégiák az egészségügyi szolgáltatók, a biztosítás és a verseny viszonylatában; döntéshozatal a finanszírozás terén – kibontakozását, és a 2019-es évig terjedően nyújt széles körű áttekintést és elemzést az EU stratégiák alakulásáról. Ezeknek a stratégiáknak a volumene, változatossága és az ezt meghatározó intézményi struktúra, melyről a 2. fejezet szól, segíti elő az egészségpolitika számos területén – élelmezésügy, egészségügyi szolgáltatások, munkavédelem, nemzetközi kereskedelem, stb. –a kollektív stratégia-alkotást.
A főként a döntéshozók és az egészségpolitikai tanulmányokat folytató hallgatók tájékoztatására készült dokumentum célja, hogy rávilágítson az Európai Uniós egészségpolitikai intézkedések sokszor közvetett módon megnyilvánuló pozitív célzatú hatására.
Ez a hatás többek között a következő területeken jelentkezik:
- a környezetegészségügy, a szociálpolitika, a fogyasztóvédelem terén, melyet a 3. fejezet tárgyal,
- az extenzív belső piaci törvények keretében, melyről a 4. fejezet szól,
- az 5. fejezet által tárgyalt finanszírozási reformtervekben.
A 6. fejezet összegzi az EU egészségpolitikájával kapcsolatos legfontosabb üzeneteket, melyek alátámasztják, hogy az EU stratégiák a polgári védelemtől a gyógyszertárak szabályozásáig az egészségügy minden vonatkozására kiterjednek.

Az EMCDDA kiadvány a 2018. november 8-9-én Lisszabonban tartott nemzetközi szakértői találkozón elhangzott előadások alapján nyújt tájékoztatást a kábítószer fogyasztásra visszavezethető mortalitás aktuális helyzetéről az Európai Unió tagállamai, valamint Norvégia és Törökország viszonylatában. A kábítószer fogyasztás, mely fatális következményekkel jár a pszichoaktív szerek túladagolása vagy kiemelten magas kockázatú drogfogyasztás esetén, különös aggodalomra ad okot, mivel évente olyan halálesetek ezreire vezet, melyek egyébként megelőzhetőek lennének. Az opioidok és közöttük főként a heroin szedi a legtöbb áldozatát, de az újabb opioid származékok, fentanil analógok, vényköteles benzodiazepinek, kokain, stb. is egyre elérhetőbbé válnak. Az életkor előrehaladtával, a drogfogyasztók morbiditása szintén nagyobb mértékben fokozódik. A kábítószerügyi jelentés információi ráirányítják a figyelmet az európai döntéshozók előtt álló komoly kihívásokra a drogprobléma megelőzése, a kockázatbecslés, valamint az egyéneket veszélyeztető ártalmak visszaszorítása tekintetében. A pszichoaktív szerek túladagolásának megelőzése a veszélyeztetett csoportok sajátos körülményeit messzemenőkig figyelembe vevő speciális megközelítést igényel, mivel a drogfogyasztók esetében fokozottabban jelentkeznek olyan szomatikus problémák, mint a HIV/AIDS, a hepatitis és a májelégtelenség, az alkoholfogyasztást kísérő jelenségek, az öngyilkosság és az agresszivitás. A kohorsz vizsgálatok jobb bepillantást engednek a kábítószer függőség miatt kialakuló válsághelyzetekbe, és az ilyen vizsgálatok indítása és adataik kezelése – a tapasztalatok szerint – anyagi szempontból sem különösebben megterhelő. A fatális kimenetelekről, veszélyhelyzetekről pontosan vezetett adatok jobb összehasonlíthatóságukkal hozzájárulnak a később, hasonló esetekben potenciálisan felmerülő problémák megoldásához. Az EMCDDA üzenete szerint Európában prioritásnak kell tekinteni a kábítószer problémára való felkészültséget, a helyzet megfelelő kezelését és fokozott monitorozását, különösen az USA-ban és Kanadában újabban jelentkező krízisállapotok ismeretében.

Az Egészségügyi Világszervezet jelentést adott ki a művészetek egészséget és jóllétet előmozdító szerepét alátámasztó tényezőkről, különös figyelmet fordítva a WHO Európai Régiójában tapasztaltakra. A több mint 3000 tanulmány anyagán alapuló vizsgálat arra az eredményre vezetett, hogy a művészetek különösen fontos szerepet játszanak a betegségek megelőzésében, az egészségmegőrzésben és az egészség egész életen át való fenntartásában. Az áttekintéshez a legkülönbözőbb módszereket alkalmazó tanulmányok szolgáltak kiindulásul, és összességében megállapítást nyert, hogy a művészetek potenciális hatást gyakorolnak a szellemi és testi egészségre egyaránt. Az összegző tanulmány az eredményeket két főbb témakörbe – 1)betegségmegelőzés és egészségmegőrzés, valamint 2)egészségügyi ellátás-szervezés és betegellátás – témakörbe sorolta, és ezeken belül részletekbe menően, további bontásban tekintette át a művészetek szerepét. E szerint a betegségmegelőzés és egészségmegőrzés szempontjából – a művészetek kihatnak az egészség társadalmi vonatkozásaira, a gyermekek fejlődésére, az egészségtudatos magatartásra, a betegségek prevenciójára és a beteggondozásban való részvételre. Az egészségügyi ellátás-szervezés és betegellátás vonatkozásában – a művészetek segíthetik az érintetteket mentális problémáik feldolgozásában, támogatást jelenthetnek az akut betegségek ellátásához, segíthetnek a neurológiai problémák leküzdésében, a nemfertőző betegségek ellátásában és az életvégi gondozásban. Mind e mellett a művészetek jótékony hatása tovább is erősíthető, különösen ha ezt – a WHO ajánlásainak megfelelően – szektorközi együttműködés is előmozdítja egyéni, helyi és országos szinten egyaránt.

A WHO Európai Regionális Irodája 2011-ben indította el első részletesen kidolgozott programját a „Migráció és Egészségügy” témakörében, ezzel nyújtva támogatást a tagországoknak a bevándorlással jelentkező népegészségügyi kihívások kezeléséhez. A program az „Egészséget 2020-ra” cselekvési terv részeként segíti elő nemzetközi viszonylatban a tömeges bevándorlás révén felmerülő technikai problémák megoldását; az egészségügyi tájékoztatást, kutatást és képzést; a stratégia-alkotást; valamint az érdekképviseletet és kommunikációt. Tagországi szinten 2019-ben is napirenden lévő prioritás a bevándorlók egészségének különös figyelemmel való kísérése és a befogadó közösségek egészségének megóvása. Népegészségügyi tekintetben a különböző hátterű és egészségi állapotú menekültek és migránsok határokon át folytatott migrációja összetett jelenség, és közismert, hogy ez komoly egészségügyi, külpolitikai és diplomáciai kihatásokkal jár. A 25 fejezetre és 5 részre tagolódó WHO-kiadvány, mely a 2017-es kiadás folytatása, ajánlásokat fogalmaz meg a tagországokban a menekültkérdés révén felmerülő népegészségügyi kihívások megoldására teendő diplomáciai lépésekhez. A dokumentum általános, globális, regionális, országos és országon belüli perspektívában nyújt áttekintést a migránshelyzetről, és nyolc fejezete részletekbe menően tárgyalja a különféle intézmények, nemzetközi szervezetek ilyen jellegű tevékenységét. A néptömegek migrációja az egészségügyi munkaerőre is fokozott terhet ró, az egészségügyi szolgáltatások iránti megnövekedett igény az egészségügyi képzés kiterjesztését teszi szükségessé, és a már megszerzett végzettségek akkreditációja is hozzájárulhat a felmerülő nehézségek megoldásához. A 15. fejezet a különféle végzettségek elismerésével kapcsolatos intézkedéseket mutatja be, a 16. fejezet tér ki a migrációval foglalkozó egészségügyi képzés magyar gyakorlatára, a 17. fejezet pedig rámutat az egészségügyi munkaerő-stratégiák holisztikus megközelítésben betöltött szerepére. A könyv célja a figyelem ráirányítása az egészségügyi diplomácia szerepének jelentőségére a nemzetközi történések helyi szinten potenciálisan jelentkező egészségügyi és népegészségügyi kihatásainak kezelésében. A WHO Európai Regionális Irodája –menekültüggyel kapcsolatos koordinációs tevékenysége révén – fontos célkitűzésének tartja az előrevivő egészségügyi megoldások támogatását globális, regionális, országos és helyi szinten egyaránt.

A Stockholmban működő Északi Egészségügyi Központ (Nordic Welfare Centre) kannabisz politikával és jogszabályokkal foglalkozó jelentése áttekintést ad az észak-európai országok jogalkotása közötti hasonlóságokról és különbségekről, és az ezeket tükröző gyakorlatról.Skandináviában az alkohol után a kannabisz a második legelterjedtebb pszichoaktív szer, és használata az északi országok többségében egyre gyakoribbá válik a fiatal felnőtt lakosok körében. A drogfogyasztás fokozódása nemzetközi viszonylatban előreláthatólag egyre nagyobb társadalmi terhet jelent, bár a marihuána használat, ha eseti szinten marad, többnyire nem igényel orvosi ellátást. A problémakör kezelése szociális, egészségügyi vagy jogi kiindulást feltételez.

Skandináviában az igazságszolgáltatás kiemelt szerepet tölt be a kannabisz-használat visszaszorításában és megelőzésében, valamint a drogfogyasztással kapcsolatos szociális problémák kezelésében. A kábítószerekre vonatkozó összetett jogszabályok a fogyasztók és a beszállítók enyhébb és súlyosabb szabályszegéseire összpontosulnak.

Az északi országok korlátozzák a kannabisz-fogyasztást és birtoklást, így jogalkotásukkal a drogmentes társadalom célkitűzést kívánják elérni, csak Dánia gyakorlata megengedőbb valamivel a marihuána tekintetében.

Bár a kannabisz egészségügyi alkalmazása nemzetközi szinten egyre elfogadottabbá válik, még így is viszonylag kis méreteket ölt. Használata onkológiai betegek fájdalomcsillapítására, illetve a sclerosis multiplex bizonyos szimptómáinak enyhítésére engedélyezett. Bár alkalmazása számos más orvosi probléma esetén is indokolt lenne, kutatási eredményekkel mindeddig egyértelműen nem támasztották ezt alá. Így a kannabisz egészségügyi alkalmazása szigorú ellenőrzés alatt áll a skandináv országokban.

Az északi országok jogalkotása által szabályozott kannabisz-használatot és birtoklást bemutató jelentés a következő részekre tagolódik:
- bevezetés a kannabisz-használat északi trendjeinek áttekintésével,
- országos jelentés Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország gyakorlatáról kiegészítve az országra jellemző kulcsfontosságú tényezőkkel
- a további kutatásokra vonatkozó ajánlásokat tartalmazó átfogó összefoglalás

A jelentés anyaga szakirodalmi forrásokra, tanulmányokra, jelentésekre és hivatalos statisztikákra támaszkodik.

A WHO-jelentés első alkalommal nyújt átfogó áttekintést az egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor potenciálisan felmerülő anyagi nehézségekről, illetve az emiatt mellőzött, bár egészségügyi szempontból szükségessé váló ellátásról. A dokumentum 24 magas jövedelmű és közepes jövedelmű ország egészségügyi kiadásokkal kapcsolatos financiális védelmét tekinti át, és rámutat, hogy az anyagi nehézségek Európa-szerte nagy eltérést mutatnak, de további lépésekre még mindenhol szükség van a leghátrányosabb helyzetűeket sújtó katasztrofális kiadásokkal szemben, melyek főként a gyógyszerkiadások révén merülnek fel. Az erős anyagi védelmet nyújtó egészségügyi rendszereknél nincsenek különösebb rések az egészségügyi fedezetben, gondosan megtervezett a lakosság biztosítására irányuló stratégia, az egészségügyi ellátás állami finanszírozása lehetőséget teremt az egészségügyi szolgáltatások széles skálájának időben történő igénybevételére, és alacsony a közvetlen kifizetések aránya. A fedezetben akkor jelentkeznek rések, ha pontatlanságok mutatkoznak három stratégiai területen: az állami egészségügyi ellátásra való jogosultságban; a szolgáltatási csomag tartalmában; a felhasználói díjtételek alkalmazásában. A jelentés végezetül összegzést nyújt azokról az intézkedésekről, melyek a lakosság egészségügyi fedezetére irányuló stratégiák erősítése révén szerepet játszhatnak az egészségügyi kiadások miatt fellépő anyagi nehézségek csökkentésében.

A vakcinálásnak az EU egészségügyi rendszerek általi megszervezését és alkalmazását, valamint a lakosságnak a védőoltásokhoz való viszonyulását bemutató jelentést az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontja készítette az Európai Bizottság felkérésére a 2018 május-szeptember közötti időszakban. A dokumentum három részre tagolódik: első részében az Európai Unió viszonylatában nyújt áttekintést a lakosság vakcinálással kapcsolatos magatartásáról, illetve a betegségekkel szembeni oltási védelemről, második részében szisztematikusan ismerteti és összehasonlító elemzés keretében mutatja be a vakcinálás elfogadására az egészségügyi rendszerekkel összefüggésben ható tényezőket, a harmadik részben pedig országokra lebontott tájékoztatást nyújt az EU tagállamok vakcinációs programjainak megvalósulásáról.

A jelentés mellékletében rendszerezi az immunizációval kapcsolatos országinformációkat.

Az Iskoláskorú Gyermekek Egészséggel kapcsolatos Magatartására (HBSC) irányuló felmérés-sorozat a WHO nemzetközi együttműködésen alapuló vizsgálatsorozata, mely négyévente monitorozza a 11-13-15 éves fiúk és lányok egészséggel kapcsolatos magatartását, egészségkimeneteit és szociális környezetét. A HBSC már 30 éve folytat nemzetközi adatgyűjtést a serdülőkorúak egészségéről, alkoholfogyasztásáról és italozási szokásairól, és kiindulásul szolgál az italozás prevalenciájának az országos statisztikák és idősorok közötti összehasonlításához. A jelentés a HBSC felmérés alapján ismerteti a WHO Európai Régiójában élő serdülőkorúak alkoholfogyasztásának legújabb trendjeit, és rávilágít a régiószerte jelentkező eltérésekre a nemi tényezők és a társadalmi-gazdasági helyzet viszonylatában. Az előzőekben ezek a trendek együtt még nem jelentek meg, így a jelentés az első alkalommal ad átfogó képet a serdülőkorúak alkoholfogyasztásáról, italozási szokásairól, és széleskörű megvilágításba helyezi az adatokban a nemek, a társadalmi-gazdasági helyzet és a földrajzi elhelyezkedés szerint mutatkozó eltéréseket.

A WHO Európai Regionális Irodájának Egészségügyi Rendszerekkel és Népegészségüggyel foglalkozó Főosztálya 2018. június 21-re programnyitó találkozót hívott össze az egészségügyi rendszerek digitalizálásával kapcsolatos jövőbeli teendők megvitatására. A Budapesten tartott egynapos rendezvény célkitűzései között szerepelt az európai egészségügyi rendszerek digitalizálásában részt vállaló illetékesek megnevezése, illetve a témakör főbb stratégiai lépéseinek meghatározása, a digitalizálási folyamatot Európában felgyorsító kulcsfontosságú tényezők áttekintése, és az e-egészségüggyel kapcsolatos jövőbeli prioritások kijelölése az „Egészséget 2020-ra” program prioritásainak, és az egészségre irányuló Fenntartható Fejlődési Céloknak a szem előtt tartásával. A találkozón elhangzottakat összefoglaló dokumentum felvázolja az e-egészségügyre vonatkozó jövőbeli kilátásokat, és áttekintést ad a gyakorlatban már megvalósított reformokról, rámutatva az egészségügyi rendszerek digitalizálásának felgyorsításához vezető és a találkozó résztvevői által meghatározott kulcsfontosságú területekre és kritériumokra.

Az Európa Tanács Pompidou Csoportja 2014-ben állított fel egy egészségügyi és jogi szakértőkből álló csoportot az országos kábítószerstratégiák fejlesztésének, gyakorlati alkalmazásának és monitorozásának előmozdítására, valamint ajánlások megfogalmazására az opioid függőséggel kapcsolatos opioid agonista kezelések szabályozását illetően. Minthogy nincs egyöntetű nemzetközi gyakorlat a különböző szerek engedélyezésére, és sok esetben országokon belül is eltérő a szabályozás, a szakértői csoport egy öt részre és 19 szakaszra oszló dokumentumban fogalmazta meg irányelveit – definíciókat és célkitűzéseket a helyzet kezelésére, az opioid agonista kezeléshez való hozzáférés alapvető jogát, az egészségügyi szakemberek és a hatóságok feladatait és az együttműködés szükségességét országos és nemzetközi szinten egyaránt.

A WHO Elmeegészségügyi Atlasszal kapcsolatos projektje az ezredfordulón indult, amikor először történt felmérés a WHO tagországok mentálhigiénés erőforrásairól. Az atlasz először 2001-ben jelent meg, aktualizálására eddig 2005-ben, 2011-ben és 2014-ben került sor. A 2017-es kiadvány friss információt nyújt az elmeegészségügyi szolgáltatások világviszonylatban rendelkezésre álló elérhetőségéről és erőforrásairól, beleértve az anyagi allokációkat, az elmeegészségügy humán erőforrását és intézményeit. A kiadvány az egyes tagországokban kijelölt fókuszpontokhoz eljuttatott kérdőíves felmérés eredményeinek összegzését teszi közzé.

A Nemzetközi Kábítószerpolitikai Konzorcium (IDPC) által kiadott dokumentum az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakértői értékelések által validált kutatási eredményekkel és a civil társadalom parallel jelentéseivel kiegészülő adatai alapján tesz közzé értékelést az elmúlt évtized kábítószerpolitikai intézkedéseiről.
Már a Kábítószerekkel kapcsolatos 2009-es Politikai Deklaráció és Akcióterv, valamint az Egyesült Nemzetek 2016-os Közgyűlésének Rendkívüli Üléséről szóló beszámoló is elismerte a civil társadalom fontos szerepét az átfogó kábítószerpolitika kialakításában, megvalósításában, monitorozásában és kiértékelésében. Az IDPC dokumentum ebben a szellemben kíván konstruktívan hozzájárulni a globális kábítószerpolitika következő évtizedének magas szinten történő megvitatásához és kialakításához.
Az Árnyékjelentés három kiindulási pontot követ.
1) Elsődleges szempontként rámutat arra, hogy sürgős intézkedésekre lenne szükség a kábítószerstratégiák hatásaival foglalkozó kutatások kiszélesítéséhez és rend-szeresebbé tételéhez helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten egyaránt.
2) A kiegyensúlyozottabb helyzetképhez fontos lenne a kutatásokhoz jelenleg rendelkezésre álló adatforrások kibővítése a civil társadalom és a tudományos kutatások révén rendelkezésre álló adatokkal, és ez különösen az emberi jogokkal kapcsolatos érzékeny adatokra vonatkozik.
3) Minthogy a kábítószerfogyasztás felszámolására irányuló célkitűzések nem vezettek kellő eredményre, és sok esetben még negatív következményekkel is jártak, a tagállamoknak megfontolás tárgyává kell tenniük a 2019-es év után következő időszak kábítószerstratégiája számára kijelölendő célokat és mérőszámokat.
A dokumentum ajánlásokat fogalmaz meg a fenntartható fejlődés 2030-as célkitűzéseivel és a nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásokkal összhangban lévő, és a legsérülékenyebb csoportok jogait is figyelembe vevő kábítószerügyi célok kitűzéséhez.

A gender szempontú – egyben a férfiak egészségi állapotára is összpontosító – megközelítés napjainkban egyre elterjedtebbé válik. 2016-ban a WHO Európai tagországai először a Nők Egészségének és Jóllétének előmozdítására irányuló Stratégiát fogadták el, 2018 szeptemberében került közzétételre a Férfiak Egészségének és Jóllétének előmozdítására irányuló Stratégia.

A férfiak korai halálozása ugyan csökkenő tendenciájú, de a WHO Európai Régiójának bizonyos tagállamaiban továbbra is magas, így az országokon belül is jelentkező eltérésekkel együtt különös figyelmet igényel. A dokumentum szerint a férfiak egészségével kapcsolatban egyre inkább bizonyítást nyer a gender szemléletű megközelítés hatékonysága, a társadalmi nemek egyenlőségének pozitív hatása a férfiakra, és mindez kellő odafigyelést igényel egyaránt a férfiak és nők egészségi állapotának előmozdításához.

A négy részre tagolódó jelentés az Egészséget 2020-ra akcióterv és a 2030-as előirányzatok stratégiatervezésének hátteréről nyújt tájékoztatást a gender normákra és sztereotípiákra összpontosítva, és áttekinti az ilyen szempontot a férfiak egészségügyi ellátásában követő egészségügyi megközelítéseket, a társadalmi nemek egyenlőségére vonatkozó irányelvek egészségügyi hatásait és a férfiak ilyen célok iránti kötelezettség-vállalását.

A WHO-jelentés négy részre tagolódik, és az alábbi témaköröket ismerteti:
- az egészségügyi helyzet az Európai Régióban
- az „Egészséget 2020-ra” cselekvési program alapvető célkitűzései
- az összehangolt információs rendszerek alkalmazásának perspektívái
- a 2020-as előirányzathoz teljesítendő további feladatok
- A Régióban már jelentős eredményeket sikerült elérni a szív-érrendszeri betegségek, a rák, a diabetes és a krónikus légúti betegségek okozta korai halálozás csökkentésében, viszont a szeszesital-fogyasztás, a dohányzás és az obezitás továbbra is komoly problémát jelent. A kanyaróval szembeni immunizálás még nem teljes körű, és a szociális okokra visszavezethető egészségi problémák arányukban országonként igen eltérőek.
- Az „Egészséget 2020-ra” cselekvési program keretében a WHO-tagállamok a betegekre összpontosító egészségügyi ellátás kialakítására, az egész élettartamon át tartó egészség megvalósítására és az esélyegyenlőség mindenki számára való biztosítására törekszenek, egyúttal prioritásnak tekintik a betegek bevonását az egészségükkel kapcsolatos döntéshozatalba.
- Az egészségpolitikai adatok kezelése csak összehangolt információs rendszerekkel valósítható meg, és gyors és hiteles információszolgáltatás szükséges az életmentő tevékenységhez is. A WHO Bizonyítékokkal Támogatott Szakpolitikai Hálózata (EVIPNet) révén segíti elő az országos szintű egészségpolitikai döntéshozatal és a kutatások összekapcsolását, ugyanakkor az Európai Egészségügyi Tájékoztatási Iniciatíva (EHII) az egészségügyi tájékoztatás, az egészségügyi kutatások és az ismeretközlés régiós szintű koordinációjának platformja.
- A közösségi egészségügyi fellépés egyre nagyobb szektorközi együttműködést igényel, és az egészségi állapotot jelző statisztikák mellett információforrásként komoly szerepet kell szánni a helyi közösségekben tartandó megbeszéléseknek és a bizonyítékokkal szolgáló tapasztalatcserének is.

Az utóbbi idők reformintézkedései nyomán különböző kórház-irányítási modellek alakultak ki Európában. A dokumentum 10 nyugat-európai országról szóló eset-tanulmányban tekinti át az egyes országok egészségügyének strukturális, szervezeti felépítését és operatív jellegét, valamint a kórházak irányításának makro-szintű folyamatait. Az összehasonlító vizsgálatok a kórházak jogállásán, infrastruktúráján, tőkebefektetésének stratégiai tervezésén és a kórházirányítás decentralizáltságának fokán alapultak. A kórházi irányítás áttekintéséből kitűnt, hogy léteznek egyrészt a már meglévő decentralizált igazgatási szintekre épülő, másrészt térségi társulásra támaszkodó irányítási struktúrák, de a kormányzati irányítás különböző szintjeinek mindkét esetben továbbra is meghatározó szerepet kell játszania a kórházi szektor tevékenységében még azokban az országokban is, ahol formálisan megszüntetésre került a kórházi beruházások központosított rendszere.

A WHO Európai Régiójához tartozó területek egyre nagyobb számban csatlakoznak a világszervezet egészségügyi ellátást nyújtó hálózatához (Regions for Health Network – RHN). A 2018-as Katalógus a WHO Egészségügyi Hálózatának tevékenységében részt vevő, ehhez éppen csatlakozó, illetve az ehhez társulni kívánó Területekről (RHN) tájékoztatást adó összeállítás.

A könyv áttekintést nyújt a nagy számban társuló országról, illetve területről (pl. Baden-Württemberg szövetségi tartományról Németországban, a Belgiumhoz tartozó Flandriáról, Bulgária Várnai és Burgaszi Régiójáról, öt olaszországi területről, stb.), és külön tárgyalja az ezeken a területeken jelentkező kihívásokat, és az ezeknek való megfelelést.

A kiadvány célja sokrétű, nevezetesen

• strukturált tájékoztatást nyújtani mindenegyes tagterületről
• érzékeltetni a hálózat sokszínű összetételéből adódó lehetőségeket
• lehetővé tenni az eredményre vezető összehasonlítást a területeken jelentkező erősségek, kihívások és törekvések között
• előmozdítani a területek közötti kétoldalú és többoldalú együttműködést

A dokumentum a földrajzi területi vonatkozásban megnyilvánuló jó gyakorlat beazonosítására törekszik, egyben a kihívásoknak való megfelelés optimális módját kutatja. Területi bontásban tájékoztat az együttműködés potenciális lehetőségeiről, felhívást intéz az ilyen jellegű kutatást folytató munkacsoportokhoz, és megadja az RHN tevékenységben aktívan részt vevő munkatársak elérhetőségét.

A tömegközlekedés és ezzel a személy- és áruszállítás komoly hatást gyakorol az emberek környezetére és egészségére. Így az ezekkel az összefüggésekkel foglalkozó Pán-Európai Program (THE PEP) céljául tűzte ki, hogy fenntartható és egészséges gyakorlatot valósítson meg ezeken a területeken egész Európában. Az ilyen jellegű stratégiák nagymértékben mozdíthatják elő a Fenntartható Fejlesztési Célok (SDG) programtervének 2030-ra kitűzött megvalósítását. A tanulmány különösen az alábbi SDG célkitűzésekre összpontosít:
- SDG3 – az egészség és a jóllét előmozdítása, SDG11 – a települések helyzete, SDG 12 a fenntartható fogyasztás és termelés biztosítása,
ugyanakkor tényszerű megállapítást nyer, hogy a személy- és áruszállítás gyakorlatának fenntarthatóbbá és egészségesebbé tétele számos további SDG megvalósítását is előmozdítja.
Befejezésként a könyv áttekintést nyújt azokról a szektorközi lehetőségekről, melyek a PEP segítségével nyílnak meg a tagországok számára a helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten kijelölt SDG célkitűzések elérésében.

A jelentés a WHO Európai Régiójának különböző országaiban alkalmazott gyógyszertérítési stratégiákat elemzi és tekinti át. Az ismertetett tanulmány adatgyűjtése többféle módszerrel történt – kérdőíves felmérés, szakirodalmi áttekintés, kutatókkal folytatott megbeszélések, elemző következtetések, stb. Míg szinte minden ország fekvőbeteg-ellátásában teljes körű fedezet jár a gyógyszerekre, a járóbeteg-ellátásban a gyógyszerárakra vonatkozó önrészfizetés általánosan alkalmazott eljárás. A WHO Európai Régiójában ennek túlzott anyagi terhével szemben védőmechanizmusok vannak érvényben a sérülékenyebb lakossági csoportok, a súlyos betegségek, illetve az életkori tényezők vonatkozásában. A jelentés alapelveket fogalmaz meg a gyógyszerek anyagi nehézségek nélküli hozzáférhetőségének biztosításához, mint a prioritásként való kezelés egyértelművé tétele, a sérülékenyebb csoportok helyzetének figyelembe vétele, a kedvezőbb árfekvésű gyógyszerek hatékony alkalmazása, illetve a döntéshozatallal kapcsolatos gyakorlat szoros figyelemmel kísérése. A nyolc fejezetből álló könyv anyagát háttér-információkat tartalmazó mellékletek egészítik ki.

A Kábítószer- és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) indikátor-fejlesztő programja keretében kiterjesztette monitorozó tevékenységét a kábítószer-függőséggel kapcsolatba hozható halált okozó bűncselekményekre (DRH) is.
A dokumentum először az egyes országok adatforrásait tekinti át, ezt EU-szintű elemzés követi a nemzetközi adatforrások alapján, végül nemzetközi összehasonlítás ad átfogó képet a régiókról és az országokról. A projektben részt vevő országok közül mintegy tíz ország folytat szisztematikus adatkezelést a DRH-król, de az elérhető adatok nagy eltéréseket mutatnak országokon belül és nemzetközi szinten is. A DRH monitorozása szempontjából akadályozó tényező lehet az adatok hiánya, az adatok részleges hiányosságai, az összehasonlítás nehezítettsége és az adatok minőségével kapcsolatban jelentkező fenntartások.
A monitorozás nehezítettségének feloldására vezető megoldást – az ajánlások szerint – a fogalmak jelölésére szolgáló definíciók egységessé tétele, illetve ezek EMCDDA-rendszerbe való integrálása jelentheti.

A főbb fertőző betegségekről szóló WHO-kiadvány a különböző országok egészségügyi szakembereinek kíván segítséget nyújtani a járványkitörések esetén meghozandó sürgős intézkedésekhez. Részletes áttekintést nyújt 15 olyan fertőző betegségről, melyek nemzetközi szinten is rendkívül komoly veszélyt jelentenek –pl. sárgaláz, Ebola, Zika, Chikungunya vagy a pandémiás influenzajárvány – illetve az ezek fellépésére adandó válaszlépésekről.
A három részből álló kiadvány a következőket tartalmazza:
1) a 21. század epidémiáinak főbb jellegzetességeiről és ezek kezeléséről szóló áttekintés
2) tényismertetés 15 potenciálisan fatális kimenetelű fertőző betegségről, és átfogó stratégia az ilyen jellegű járványok kivédésére
3) ajánlások az epidémiákkal szembeni fellépés előkészítésének és gyakorlatának koordinálására

Európa-szerte rendkívül eltérő a népegészségügyi szolgáltatások értelmezése a különböző országok viszonylatában. A WHO-kiadvány kilenc ország gyakorlatát bemutatva ismerteti a népegészségügyi szolgáltatások szervezésére és finanszírozására alkalmazott módszereket, valamint a népegészségügyben dolgozó humán erőforrás képzésére és foglalkoztatására irányuló lehetőségeket.
A tanulmány az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, a Moldovai Köztársaság, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia és Svédország gyakorlatát fogja át, és a különböző tapasztalatok ismertetésével kíván segítséget nyújtani az egészségügyi rendszerek döntéshozói számára a népegészségügyi szolgáltatások fejlesztéséhez.
Az országtanulmányok mindegyike részletes elemzést nyújt a népegészségügyi szolgáltatások szervezéséről és finanszírozásáról, és az országok gyakorlatát bemutató jelentések felépítése hat fejezetre tagolódik a következők szerint:
1) a népegészségügyi szolgáltatások egészségügyi rendszerekben elfoglalt helye, történelmi háttere
2) szervezeti keretei
3) finanszírozása az anyagi források felhasználásával, allokációjával
4) a népegészségügy humán erőforrásának képzési és alkalmazási lehetőségei
5) a szolgáltatások minőség és teljesítmény-értékelése
6) következtetések és kilátások
Az országos tapasztalatok összehasonlítását lehetővé tevő tanulmány az Egészségügyi Rendszereket és Stratégiákat Monitorozó Európai Központ és a WHO Európai Regionális Irodájának Egészségügyi Rendszerekkel és Népegészségügyi Szolgáltatásokkal foglalkozó Részlege közötti együttműködés eredményeként jött létre.

A WHO Európai Regionális Irodája és az Exeteri Egyetem (Egyesült Királyság) Kulturális és Egészségügyi Együttműködési Központja, valamint Csehország Országos Elmeegészségügyi Intézete 2017 október 2-3-án workshopot tartott a mentálhigiénés ellátás és a kultúra összefüggéseiről, illetve a Közép- és Kelet-Európában (CEE) ebben a tekintetben folyó reformfolyamatokról. A Klecany-ban (Csehország) tartott rendezvény célkitűzése az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet a CEE-ben zajló elmeegészségügyi reformfolyamatok fő kulturális vonatkozásaira, és hozzájáruljon ezek jobb megértéséhez.
A WHO Európai Regionális Irodája az egészség és a kultúra összefüggéseivel foglalkozó 2015-ös Európai Egészségtájékoztatási Iniciatíva keretében projektet indított az egészség és az egészségügyi ellátás kulturális környezetének szisztematikus vizsgálatára, így az egészségügyre gyakorolt hatások feltérképezése alapján kimutathatóvá vált, hogy a társadalom- és természettudomány területén folyó kutatások komoly alapot teremtenek az egészségügyi döntéshozáshoz.
A jelentés ismerteti a workshop témaköreit a következők szerint:1. az elmeegészségügyi ellátást előmozdító főbb kulturális tényezők meghatározása és egységbe foglalása
2. az elmeegészségügyi ellátás kulturális vonatkozásaival foglalkozó új kutatási területek kijelölése
3. ajánlások megfogalmazása azoknak a kulturális összefüggéseknek a figyelembe vételére, melyek hatást gyakorolhatnak a CEE egészségügyi stratégiáira és gyakorlatáraA workshop résztvevői az elhangzott előadások és ezek megvitatása alapján az alábbi kulturális tényezőket találták kulcsfontosságúnak a mentálhigiénés ellátás reformja szempontjából:

1. a szolgáltatásokkal kapcsolatos döntéshozás és a döntéshozó folyamatok értékelésének kultúrája
2. együttműködés a szolgáltatások nyújtásában, különös tekintettel az ellátottak és családtagjaik bevonására
3. a közösségben való gondozás szerepének jobb felismerése

Az érintettek bevonása ellátásukba és a felek közötti párbeszéd létfontosságú a betegközpontú megközelítést alkalmazó mentálhigiénés ellátást nyújtó rendszerek eredményes működéséhez, így a kommunikáció kiépítésén alapuló szektorközi együttműködés és a kulturális összefüggésekre vonatkozó kutatások szilárd alapul szolgálnak a betegek emberi méltóságának és jogainak tiszteletben tartásához.

Az akut és krónikus májbetegségeket kiváltó B- és C-típusú hepatitis-fertőzések évente közel 1,4 millió halálesetet idéznek elő. Napjainkban világviszonylatban mintegy 248 millióra tehető a HBV-fertőzöttek és 110 millió a HCV-pozitívak száma, akik közül 80 millióan szenvednek a vírusfertőzés aktív formájában. A WHO jelen kiadványában első alkalommal ad ki iránymutatást a hepatitis B és C szűrésére az országos egészségügyi programok irányítói és a betegséggel foglalkozó egészségügyi szakemberek számára.
A dokumentum három különálló részre oszlik:
1) bevezetés - a hepatitis B és C vírusfertőzések kórleírása és in vitro diagnosztikájának ismertetése
2) ajánlások - kilenc fejezet keretében - a szűrés alanyainak, eljárásainak, módozatainak, stratégiáinak megválasztásához
3) gyakorlati alkalmazás - iránymutatás a laboratóriumi szűrővizsgálatok megszervezéséhez, a legjobb eljárások együttes alkalmazására irányuló stratégiáhozA WHO iránymutatásával kívánja elősegíteni a Globális Hepatitis Stratégia (GHSS) célkitűzéseinek megvalósítását, azaz 2020-ig a HBV-vel és a HCV-vel élő emberek 30%-ának, 2030-ig pedig 90%-uknak a beazonosítását, és a szűrővizsgálatok előmozdítása révén hozzájárulni a betegség megelőzéséhez és a betegségkimenetek javulásához.

Az utóbbi 20 évben a WHO Európai Régiójához tartozó 53 ország közül 49-ben következtek be súlyos áradások, és ezek több mint 2000 esetben vezettek halálra és különféle egészségi problémákra. A természeti katasztrófák bekövetkezése miatt az egészségügyi intézmények szintén kárt szenvedtek, a lakosoknak sok esetben el kellett hagyniuk lakóhelyüket, és rendkívül magas kiadással járó (becslések szerint mintegy 70 milliárd €-ra tehető) anyagi veszteség jelentkezett.
A régió országaiban végzett felmérés rávilágított az árvízhelyzet egészségügyi kihatásainak megelőzésében mutatkozó hiányosságokra, illetve a prevenciót előtérbe helyező stratégiák vagy akciótervek potenciális elérhetőségére. A vizsgálatok is alátámasztják, hogy az egészségügyi következmények kivédéséhez alapvetően szükséges a szektorközi koordináció intenzívebbé tétele. A dokumentum ajánlásokat fogalmaz meg a lakosság egészségének védelmére, és az intézkedések csoportosítását javasolja az árvízveszély megelőzése, az erre való felkészültség, a válaszlépések és a helyreállítási munkálatok szerint. Az áradások okozta specifikus egészségügyi kockázatok kezeléséhez a kiadvány kiindulásként a legkülönbözőbb egészségügyi kockázatokkal foglalkozó általános stratégiák, tervek és intézkedések alapul vételét javasolja.

Az Egészségügyi Világszervezet 1997 óta minden évben jelentést ad ki az átfogó tbc-helyzetről, és naprakész értékelést készít a betegség által kiváltott epidémia alakulásáról. A 2017-es dokumentum áttekintést nyújt a tuberkulózis megelőzése, diagnosztizálása és kezelése terén – világviszonylatban, regionális és országos szinten – felmutatott eredményekről, melyek az átfogó tbc-stratégiákat, a WHO tagországok által támogatott célkitűzéseket és az ENSZ fejlesztési céljait követik. A jelentés adatai minden évben frissülnek, és aktuális tájékoztatást nyújtanak a Fenntartható Fejlesztési Célok tuberkulózissal kapcsolatos indikátorainak legújabb trendjeiről.

A dohányzás, mint egészségkárosító tényező, nemcsak a WHO Európai Régiójában, hanem világviszonylatban is komoly veszélyt jelent minden ember egészségére, és e mellett fokozott kockázatot jelent a legsérülékenyebb lakossági csoportok számára. A jelenlegi trendek szerint az egészségi ártalmat kiváltó szokás nem csökken a nemzetközi szinten kitűzött célok szerinti mértékben, amelyhez a Dohányzás Visszafogását Szorgalmazó Keretegyezmény ajánlásai szolgáltattak kiindulási alapot.
Dohányfüstmentes társadalomnak az tekinthető, melyben a felnőtt lakosoknak csak kevesebb, mint 5%-a dohányzik. A jelentés a WHO Európai Régiója viszonylatában tekinti át a dohányzás világhelyzetéről 2017-ben közölt legfrissebb adatokat, átfutja a globális helyzetről 2008 óta kiadott jelentéseket kiemelve az Európai Régióban a dohányzás csökkentését szolgáló MPOWER csomagterv kiadása óta tett előrelépéseket, és értékelést ad arról, hogy milyen előrehaladást sikerült elérni a Dohányzás Visszafogását Szorgalmazó Keretegyezmény 2015-2025-ös időszakra szóló ajánlásainak ütemezésében és megvalósításában.

A WHO Európai Régiójának számos országa tűzte ki céljául a dohányzás prevalenciájának 5% alá csökkentését, amivel megközelíthetővé válhat a térség dohányfüstmentességére irányuló elvárás teljesítése. Kiemelt feladat a fiatalabb generációk megóvása a cigarettára való rászokástól és a káros szokáshoz társuló egészségi problémáktól, különös figyelmet fordítva a gyermekek jogvédelmében a tagországok által hozandó intézkedésekre. A 2017-es WHO-jelentés rávilágít a régióban élő gyermekek esetében a dohányzással kapcsolatban felmerülő problémákra, és áttekinti a szabályozási mechanizmusokat, a különböző emberi jogi szerződéseket, mint az „Egészség 2020” keretprogram, a Gyermekekre- és Serdülőkre vonatkozó 2015-2020-as Európai Egészségügyi Stratégia és a Nemfertőző betegségek Megelőzésével kapcsolatban 2013-ban kiadott Ashgabati Deklaráció, és a stratégiákat, melyeket a tagországoknak a gyermekek dohányzással szembeni védelmében kell alkalmazniuk. Ezek közé tartoznak az Európai Régió dohányfüstmentességét előkészítő újszerű megoldások is, melyeket a jelentés eset-tanulmányok keretében mutat be.

A két részből álló jelentés a szintetikus kábítószerek átfogó piacának folyamatait elemzi. Az első rész regionális áttekintésekből áll, melyek az amfetamin típusú stimulánsok (ATS) és az új pszichoaktív szerek (NPS) kereslet-kínálatát tárják fel a különböző földrészeken – Afrikában, Ázsia egyes vidékein, Óceániában, Európában, Közel- és Közép-Keleten, valamint Észak-, Közép- és Dél-Amerikában. A jelentés második része globális tematikus elemzést ad a kulcsfontosságú trendekről és a szintetikus kábítószerek piacán jelentkező fejlesztésekről.

Napjainkban tudományos bizonyítékokkal alátámasztott tény, hogy a Föld éghajlata átalakulóban van. A klímaváltozás hatásait az olyan gyakorivá váló jelenségek jelzik – mint a drámai hőséghelyzetet hozó időszakok vagy az árvizek, illetve az ezek révén vagy a különböző kórokozók által terjesztett betegségek és ételmérgezések.
„A klímaváltozással szembeni egészvédelem” című WHO-dokumentum az egészségügy és a környezetvédelem terén dolgozó szakemberek, döntéshozók tevékenységéhez kíván segítséget nyújtani az élelmiszerbiztonságot, valamint a levegő és a víz minőségét fokozottan terhelő helyzet kezeléséhez.
A nemzetközi és országos szinten egyaránt komoly stratégiai, technológiai, intézményi és magatartásbeli változásokhoz – melyek az üvegházhatás kivédéséhez szükségesek – az alapokat a 2015 decemberében hozott Párizsi Megállapodás teremtette meg.
Az egészségügyi ágazat ––a környezetvédelmi intézkedések vonatkozásában – példával járhat elől széndioxid-kibocsátásának mérséklésére irányuló kötelezettség-vállalásával.
A 2017-es helyzetképet bemutató WHO-dokumentum négy fejezetre tagolódik az alábbiak szerint:
1) a klímaváltozás egészségre gyakorolt hatása a WHO Európai Régiójában
2) az egészségügyi vonatkozásban megnyilvánuló előrelépések a közlekedés, energiaszolgáltatás, a táplálkozás és a lakáskörülmények terén
3) az Európai Regionális Cselekvési Keretterv ajánlásainak bevezetése a környezeti hatások kivédésére
4) a klímaváltozásra fokozottabban összpontosító országos egészségügyi programok indítására való felhívás a környezeti tényezők miatt felmerülő egészségügyi ártalmak kivédésére, illetve rugalmas kezelésére

Az Egészségügyi Világszervezet által készített átfogó értékelés kimutatta, hogy a WHO Európai Régiójában 2015-ben 530 000 haláleset fordult elő sérülések és erőszakos cselekmények következtében, és ez 29 %-os csökkenést jelez a 2000-es év statisztikáihoz képest. A sérülések okozta halálozás az összmortalitás 5,7%-át tette ki 2015-ben, ugyanekkor a sérülések képezték az 5-49 éves korosztály vezető halálokát.
A kutatások szerint ilyen jellegű halálozás különösen az önnön kézzel elkövetett sérülések, az elesések és a közúti balesetek nyomán következik be. Régió szerte komoly eltérések mutatkoznak, egyrészt a magas és a közepes jövedelmű országok helyzetét tükröző adatok, másrészt a férfiak és a nők mortalitási rátái között. Életkor szerint, 2000 óta az országos statisztikák közeledése tapasztalható, de a 15 éven aluli gyermekek esetében nőtt az eltérés az egyes országok jövedelmi helyzete nyomán.
A WHO felhívása nyomán, hathatós intézkedések és közös népegészségügyi fellépés szükséges régió szerte a sérülések terén mutatkozó egyenlőtlen helyzet kezeléséhez.

A Kábítószerek és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) által készített útmutatás és a hozzá kapcsolódó online elérhető anyagok referenciául szolgálnak a kábítószer-problémák kezelésére Európában adandó egészségügyi és szociális vonatkozású válaszok megtervezéséhez, illetve az ilyen jellegű intézkedések meghozatalához. Az optimális megoldásra vezető lépések egy adott kábítószer-probléma felmérésén alapulnak, és a környezeti tényezőkből és a választható, azaz szociálisan elfogadható intézkedéstípusokból indulnak ki.
Az útmutató dokumentum tájékoztatást nyújt egyes, európai vonatkozásban felmerülő kábítószerügyi kérdésekről (pl. az új pszichoaktív szerek megjelenése, a migránsok drogproblémákkal szembeni potenciális veszélyeztetettsége, stb.) és az ezekkel kapcsolatban rendelkezésre álló válaszokról, egyben céljaként vállalja fel az ilyen feladatok megoldására szolgáló új programok megtervezésének vagy a már létező programok hatékonyabbá tételének támogatását.
A kiadvány – a témakört bevezető rész után – öt fejezetre tagolódik az alábbiak szerint:
1) keretterv a kábítószer-problémák kezelésére hozandó egészségügyi és szociális intézkedések kidolgozásához
2) a kábítószer-fogyasztás bizonyos típusai vagy mintái nyomán felmerülő problémák
3) bizonyos csoportok igényeire való reagálás
4) intézkedések adott környezeti tényezők figyelembevételével
5) a sikeres alkalmazást támogató lépések
Befejezésként a dokumentum továbblépést javasol, és szélesebb perspektívában, európai viszonylatban foglalkozik a kábítószer-problémák hatékony megoldásával.

A gyermekek és a serdülőkorúak szexuális abúzusa súlyos jogsértés és világméretű népegészségügyi probléma. Az egészségügyi szakemberek számára különösen fontos feladat – egyedülálló helyzetükből fakadóan – hogy kellő empátiával kezeljék az ilyen traumán átesett gyermekeket és fiatalkorúakat, akiknek rendkívül hosszú időbe telhet a rehabilitációja.
A WHO – válaszul a szexuálisan molesztált gyermekek és serdülőkorúak problémáira – 2014-ben kiadott irányelveit aktualizálva új klinikai irányelveket adott ki, melyek révén a fiatalokkal első vonalban kapcsolatba kerülő egészségügyi szakemberek (általános orvosok, ápolónők, gyermekgyógyászok, gyermeknőgyógyászok) számára fogalmaz meg olyan tudományos evidencián alapuló ajánlásokat, melyek megvalósítása, korlátozott anyagi erőforrások mellett sem jelenthet gondot.
Az irányelvekben kiemelt szerepet kap az érintettek biztonságérzetének erősítése, választási lehetőségeik bővítése, valamint kívánságaik és önállóságuk tiszteletben tartása. A dokumentum ajánlásai módszertani támogatást nyújtanak a zaklatást elszenvedettek mentálhigiénés ellátásához, az anamnézis diszkrét felvételéhez, a vizsgálatok lefolytatásához és dokumentálásához.
A dokumentum összesített formában tartalmazza az irányelveket, az ajánlásokat és a jó gyakorlatra vezető indítványokat. Az útmutatás előreláthatólag 7-10 éven belül jelenik meg ismételten aktualizált formában, és ehhez a WHO örömmel fogadja az irányelvekbe foglalandó további témakörökre vonatkozó javaslatokat.

A civil társadalom – önkéntes, szociális és polgári szervezetek és intézmények (CSO) együttese – alapvető szerepet játszik az országok közösségi egészségügyének előmozdításában, az egészségügyi rendszerek fejlesztésében, ugyanakkor a kormányok és a CSO-k kapcsolata rendkívül változatos képet mutat.
A tanulmány felvázolja az egészségügyi rendszerek előtt álló feladatokat, és részletes tájékoztatást nyújt a döntéshozók számára a CSO-k feladatmegoldásban való szerepvállalásáról, illetve az ezt kiegészítő tevékenységéről.
A könyv hét tematikus fejezetre, valamint hat kisebb lélegzetű eset-tanulmányra tagolódik. Ismerteti a különböző országok tapasztalatait, és egységes értékelés alá veti a CSO-k különböző környezeti feltételek mellett folytatott tevékenységét olyan intézkedések tekintetében, mint pl. a nemdohányzók érdekképviseletének biztosítása, az élelmiszerbankok felállítása, a menekültek egészségvédelme, HIV/AIDS prevenció, társadalmi partnerségre törekvés, stb.
A kiadvány iránymutatást nyújt a döntéshozók számára a civil társadalmi szervezetekkel való közös tevékenységhez, a CSO-kkal való együttműködés előmozdításához és a várható kilátások reális felméréséhez.

Az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontja által készített tanulmány a gyermekek egészségügyi ellátáshoz való jogának alkalmazását méri fel az Európai Unió 28 tagállamában, és vizsgálja, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének (UNCRC) 24. cikkelyében foglalt előírások hogyan valósulnak meg a különböző országokban.
A gyermekek törvényes fedezetre való jogosultsága az egészségügyi rendszerek típusától függ. A biztosítás alapú rendszerekben a gyermekek egy biztosított hozzátartozójuk vagy gyámjuk révén közvetetten állnak fedezet alatt, az adóalapú egészségügyi rendszerekben állampolgárságuk, tartózkodási helyük alapján közvetlenül biztosítottak, a hibrid rendszerekben a biztosítási fedezet a foglalkoztatottak járulékfizetéséhez kapcsolódik, így a gyermekek számára térítésmentes.
Az egészségügyi ellátás elérhetősége attól is függ, hogy az egyes országokban a fedezet milyen szolgáltatásokra és ezek költségének milyen hányadára vonatkozik.
A kiadvány a gyermekek egészségügyi ellátáshoz való jogának az UNCR által előírt, minden megkülönböztetés nélküli alkalmazását méri fel, majd leírja az ezzel kapcsolatos információ-gyűjtésre alkalmazott módszereket, koncepcionális modellt állít fel az UNCRC-nek való megfelelés értékelésére, végül országtanulmányok alapján ismerteti a főbb trendeket, és illusztrálja a jó gyakorlatot.
A tanulmány az országinformációk adatait összehasonlító táblázatokkal zárul.

Bár az egészségi problémák megoldására országok közötti egyeztetések már közel 150 éve történnek, az egészségügyi diplomácia, mely ebben a tekintetben nemzetközi döntéshozatalt és megállapodásokat tükröz, viszonylag új keletű szakkifejezés.
A globális folyamatok révén – mint a klímaváltozás, a pandémiák és a modern társadalmakban jelentkező túlzott fogyasztás – az egészségügyi diplomácia új jelentőséget nyer, világviszonylatban és regionális szinten egyaránt alapvető fontosságúvá válik.
A WHO Európai Regionális Irodája által kiadott könyv a Világszervezet Európai Regionális Bizottságának felkérésére készült azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az egészségügyi vezetők és a diplomaták egészségügyi diplomáciai lépésekre való felkészítéséhez.
A kiadvány eredményt tükröző témakörei között szerepel egyebek között a Párizsi Klímaegyezmény, a Fenntartható Fejlesztési Célok elérésére hozott intézkedések, a városi és a városok közötti egészségügyi diplomáciai lépések, stb.
A 17 eset-tanulmányt ismertető könyv különböző fejezetei a következőkről nyújtanak tájékoztatást:
- az egészségügyi kihívásokra adott válaszok Dél-Kelet-Európában és Közép-Ázsia szubregionális területein,
- a gyógyszer-rezisztens fertőzések felszámolására irányuló nemzetközi együttműködés kezdeményezése az Egyesült Királyság által,
- a közúti biztonság előmozdítása az Oroszországi Föderációban,
- az integrált egészségügyi diplomáciai lépésekkel kapcsolatos tapasztalatok Máltán és Svájcban,
- Németország diplomáciai tevékenysége a G7 és a G20 csoportban,
- a WHO különböző irodáinak diplomáciai tevékenysége és a Világszervezet és az Európai Unió közötti együttműködés,
- az egészségügyi vezetők és a diplomaták egészségügyi diplomáciai tevékenységre való felkészítése Magyarországon és a globális egészségügyi diplomácia kapacitásainak növelése Európában.
A széles ívű összeállítás az egészségügyi diplomácia előtt álló jövőbeli kihívások ismertetésével zárul.

A Narancs Könyv néven is nevezett 2017-es dokumentum, mely egy független szakértői csoport összeállításaként nyújt útmutatást a drogproblémák klinikai ellátásához, a 2007-es kábítószerügyi irányelvek aktualizálásával fogalmaz meg új irányelveket az alábbiak tekintetében

• a fogvatartottak kezelése
• új pszichoaktív szerek és a partidrogok megjelenése
• a kábítószer-függőséghez társuló mentálhigiénés problémák
• a receptköteles és a vény nélküli gyógyszerekkel való visszaélés
• a dohányzásról való leszokás
• a drogfogyasztás okozta halálesetek megelőzése, egyebek között naloxon alkalmazásával

Az új kiadvány fokozottan összpontosít a kábítószer-függőség felszámolására, és holisztikus megközelítést tart célravezetőnek a leszokás támogatásához.

A kábítószerügyi szakkifejezések glosszáriuma a Dél-Kelet-Európai Kábítószerpolitikai Hálózat (DPNSEE) 2017-es iníciatívájaként jelent meg azzal a céllal, hogy a drogproblémák megértőbb kezelését szolgáló empatikusabb megközelítésre vezessen, és segítséget nyújtson a hálózat tagszervezetei és az illetékesek széles köre számára a drogproblémával kapcsolatos vélemények egyeztetéséhez és a problémakezelő magatartásformák harmonizálásához. A dokumentum betűrendbe rendezett jegyzéket tartalmaz a kábítószerügyi szakkifejezésekről, egyben meghatározásokat és értelmező kiegészítéseket is fűz hozzájuk. Az előítéletektől mentes terminológia alkalmazása – a várakozások teljesülése esetén – a függőséggel kapcsolatos negatív sztereotípiák felszámolására vezethet.

Az Egészségügyi Világszervezet „Nurse Educator Core Competencies” című kiadványában azzal a céllal foglalta egységbe az ápolónők oktatásához alapvetően szükséges kompetenciákat, hogy az oktatók számára iránymutatásul szolgáljon az ápolóképzés színvonalának emeléséhez, és a lakossági igényeknek megfelelő, szakszerű és hatékony ápolói tevékenység előmozdításához, ami prioritásként szerepel az ápolás és a várandósgondozás 2016-2020-as globális stratégiai irányelveiben és az egészségügyi humán erőforrásra irányuló 2030-as célkitűzések elérésében.
Az ápolói hivatást választóknak az új kutatási eredmények által alátámasztott módszereket kell követniük, és alkalmazkodniuk kell a lakossági csoportok változó igényeihez. A kompetenciák megfogalmazása az ápolás elméletében és gyakorlatában érzékelhető változásokat tükrözi, és útmutatást nyújt az ápoló tevékenység 21. századi kritériumoknak megfelelő hatékony gyakorlatának megformálásához.

Az Egészségügyi Világszervezet évente ad ki statisztikai jelentést 194 tagországának aktuális helyzetéről. A jelentéssorozat legújabb tagja a „World Health Statistics 2017” a célkitűzések megvalósításához releváns indikátorok összegyűjtésével elsősorban a fenntartható fejlesztési célok (SDG-k) egészségügyi vonatkozásaira összpontosít.
A 2017-es kiadvány három részből áll:
Az első rész a WHO által az egészségügyi rendszerek optimalizálására és az egészség érdekében hozandó intézkedések elősegítésére ajánlott hat cselekvési irányt ismerteti. A hat cselekvési irány a következő:
- az érintettek széles körét bevonó szektorközi együttműködés
- átfogó egészségügyi fedezet biztosítása a megszilárduló egészségügyi rendszerek által
- az emberi jogok tiszteletben tartása és az esélyegyenlőség biztosítása
- a finanszírozással járó teherviselés enyhítése
- innovációra vezető tudományos kutatás
- az SDG-k megvalósulásának monitorozása és értékelése
A második rész a kiválasztott egészségügyi indikátorok alkalmazásával globális és regionális szintű helyzetjelentést nyújt a 2017-es év elején elérhető adatok alapján.
A harmadik rész az egy vagy több cselekvési irány alkalmazása mentén elért eredményeket ismerteti az ilyen jellegű sikereikről beszámoló országok tapasztalatain keresztül, de jelzi azt is, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérése még további erőfeszítéseket igényel.

Az egész élettartamra kiterjedő megközelítés – mely alapvető koncepciónak tekinthető a WHO „Egészség 2020” európai egészségpolitikai programjának egészséget előmozdító irányelvei sorában – az idejekorán és az életszakaszoknak megfelelően, valamint az egész társadalom viszonylatában hozott újító egészségügyi intézkedéseket fogja át.
2016-ban a WHO Európai Regionális Irodája felkérte a térséghez tartozó 8 miniállamot, hogy osszák meg tapasztalataikat újító törekvéseikről az alábbi témakörök vonatkozásában:
táplálkozási szokások az egész élettartam során;
fizikai aktivitás;
a túlsúlyosság és az obezitás, illetve ezek megelőzése;
fejlődés kisgyermekkorban;
vakcinák;
a szülők általi támogatottság;
a serdülők egészségügyi ismereteinek bővítése;
hátrányos gyermekkori tapasztalatok;
hosszú távú ellátás;
integrált egészségügyi ellátás.
Az egyes országok jelzése szerint az egész élettartamra kiterjedő megközelítés egyaránt rávilágít a társadalmon belüli és a generációk közötti egyenlőtlenségekre, így a fejlesztések monitorozása és az előrelépéseket ösztönző ajánlások megfontolása különösen fontos szerephez jut. A vizsgálatban részt vevő nyolc ország tapasztalatai alapján kialakított egyöntetű vélemény, hogy az egész élettartamot figyelembe vevő újfajta megközelítés komoly segítséget nyújt az egészség átfogó megközelítéséhez, de az eredmények napra késszé tétele a továbbiakban is folyamatos monitorozást igényel.

Az egészségtelen étrend és a mozgásszegény életmód világszerte sok esetben vezet krónikus betegségre és egészségkárosodásra, viszont ezeknek a rizikó faktoroknak a költségkihatásai kevéssé ismertek.
A WHO-dokumentum által nyújtott áttekintés együttesen foglalkozik az életvitelben rejlő mindkét kockázati tényező által okozott gazdasági teherrel, és feltárja
- az erre irányuló vizsgálatok módszereiben és eredményeiben mutatkozó eltéréseket
- a gazdasági teher felmérésének komplexitását
- és azokat az eljárásokat, pl. a cukorbetegségre összpontosító vizsgálatokat, melyek révén jobban felmérhetőek a két életviteli tényező költségkihatásai.
Az értékelés szerint mind az egészségtelen étrend, mind a mozgásszegény életmód potenciálisan megnövekedett költségvonzatokra vezet, de az erre vonatkozó becslések igen eltérőek.
A WHO-tanulmány a vizsgált megközelítéseket alapul véve, egy konkrét betegségből – a 2-es típusú cukorbetegségből – kiinduló megközelítést alkalmaz az életviteli tényezők Európában jelentkező költségkihatásainak felméréséhez. Az ennek alapján készített előrejelzés szerint 2020-ra Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság vonatkozásában 883 millió € összkiadásra lesz tehető a két rizikófaktorral összefüggésbe hozható gazdasági teher.
A nemzetközi vizsgálatok tudományos bizonyítékait áttekintő dokumentum a cukorbetegségen alapuló megközelítést ajánlja a vizsgált élettani tényezők költségvonzatainak felméréséhez, eredményei rávilágítanak a két életviteli rizikó faktor gazdasági vonatkozásaira, és segítséget jelenthetnek a döntéshozók számára az egészséges étrend és a fizikai aktivitás előmozdítását prioritásként kezelő intézkedéseik meghozatalában.

A WHO szakértői csoportja által készített stratégiai ismertető egy, az egészség és a jóllét kulturális hátterével foglalkozó szélesebb körű projekt részét képezi, melynek témájához az „Egészséget 2020-ra” egészségpolitikai program és a „Fenntartható Fejlődés 2030-ig” szóló programja nyújtott kiindulást, és ami a kultúra és az egészség közötti kapcsolat egyre jobb felismerését jelzi a döntéshozók és a nagyközönség által.
A három kulcsfontosságú népegészségügyi terület – táplálkozás, migráció és a környezet – tanulmányozása rámutat, hogy a kulturális vonatkozások ismerete alapvető feltétele az egészségügyi stratégiák egyre hatékonyabbá és méltányosabbá tételének. E szerint a népegészségüggyel kapcsolatos társadalomtudományi eredmények figyelemmel kísérése igen nagymértékben mozdíthatja elő az egészségügyi stratégiák sikerre vitelét.

A WHO felkérésére készült jelentés a globális egészségügyi helyzetben az utóbbi tíz év során jelentkező trendeket, kihívásokat és eredményeket tükrözi, egyben áttekintést nyújt a WHO szerepéről az olyan közérdekű kérdések kezelésében, mint a nem fertőző betegségek előretörése, a születéskor várható élettartamban különösen nagy eltérést mutató értékek, valamint a klímaváltozás és az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának egyre fenyegetőbb veszélye.
A jelentés a következőkre tér ki részletesebben:
- Lakossági vitálstatisztikák
- Anya- és gyermekvédelem
- A mikróbák régi és új típusai
- A nem fertőző betegségek előretörése
- Az ugyanazon generáción belüli szociális szakadék felszámolása
- Az időskor jó egészségben való elérése
- A minőségi egészségügyi ellátás biztosítása mindenki számára
- A fiatalok életét megmentő vakcinák
- A sürgősségi ellátás védelmező és krízist enyhítő szerepe

A jelentés amellett, hogy tájékoztatást nyújt a globális egészségügyi helyzetben az utóbbi tíz év során jelentkező kihívásokról és az elért eredményekről, a továbbiakban az egészségügyi ellátás tekintetében potenciálisan felmerülő igények felmérésére is kísérletet tesz.

A kiadvány átfogó elemzést nyújt a 28 uniós tagállamban, Törökországban és Norvégiában megfigyelhető legfrissebb trendekről. A 24 nyelven, nyomtatásban és PDF-formátumban egyaránt megjelenő jelentés a következő témákat járja körül: kábítószer-kínálat és piac, a kábítószer-fogyasztás prevalenciája és tendenciái, valamint a kábítószer-használattal összefüggő egészségügyi problémák és az azokra adott válaszok. A jelentés első alkalommal egészül ki 30 rövidített országos kábítószer-jelentéssel (Country Drug Reports), amelyek összefoglalókat közölnek a kábítószer-jelenség nemzeti jellegzetességeiről (EU- 28, Törökország és Norvégia). A Reitox hálózat nemzeti fókuszpontjai által készített, ábrákban gazdag jelentések a következő témákat érintik: kábítószer-használat és közegészségügyi problémák, drogpolitika és válaszlépések, valamint kábítószer-kínálat.

A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Dohányzás Fókuszpontja és a WHO Magyarországi Programirodája között létrejött megállapodás alapján 2016-ban összeállításra került a "Dohányzás visszaszorítása 2016" című kiadványunk magyar és angol nyelven egyaránt. A kiadvány az aktuális hazai dohányzáspolitikai helyzetkép (statisztikai és egészség-gazdaságtani elemzések eredményei) bemutatásán túl, a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményében foglalt területek hazai vonatkozásainak megvalósítását is felvázolja.

Mindemellett bemutatja a jelen új kihívásait, mint például az elektronikus cigaretta használata, továbbá feltárja a szabályozások hiányosságait és a megoldásra váró új feladatokat és kihívásokat - a WHO ajánlásainak megfelelően. A kiadvány angol verziójának véglegesítése folyamatban van.

Magyarországon az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet Élelmezés és Táplálkozástudományi Főigazgatósága kétéves együttműködési megállapodás keretében folytatott hatásvizsgálatot az országban bevezetett népegészségügyi termékadóval kapcsolatban a WHO Európai Regionális Irodájának támogatásával. A népegészségügyi termékadó (PHPT) egészség- és szociálpolitikai hatását az intézkedés bevezetése után eltelt négy év után az „Egészséges Magyarország 2014-2020” országos egészségügyi ágazati stratégia által kijelölt feladatként értékelték.

A vizsgálat eredményeiből kitűnt, hogy a PHPT-nek tulajdoníthatóan tartósan csökkent a céltermékek fogyasztása, javult a lakosság egészségügyi tájékozottsága, megváltoztak a fogyasztási szokások (ebben szerepet játszott a testsúly és a társadalmi-gazdasági státusz is), és minthogy a PHPT jelentős adóbevételt generált, lehetőség nyílt a bérek emelésére az egészségügyben.

A WHO ajánlása szerint, az egészséges termékek fogyasztásának előmozdítására – egyes élelmiszerek termékadóval való visszaszorítása mellett – célszerű ártámogatást is alkalmazni az egészséges élelmiszerekre, különösen a gyümölcsökre és a zöldségekre.

A szerző a kötet első részében a kábítószer fogyasztás büntetendőségének miértjét vizsgálja, majd bemutatja a kábítószer-fogyasztókkal és a kábítószer-birtoklókkal kapcsolatos büntetőgyakorlatot. A kötet második részében ismerteti a 2013-ban végzett hatásvizsgálat eredményeit, összehasonlítva azokat a korábbi vizsgálatok során mért értékekkel.

A kiadvány az Európai Unió Tanácsának rákszűréssel kapcsolatos ajánlásairól szóló második jelentést ismerteti a tagországokban megvalósuló rákszűrő programok szervezeti kérdéseiről, eredményeiről és színvonaláról. A tagországok az először 2003-ban kiadott ajánlásokat követve is már jelentős lépéseket tettek lakosságuk szűrésének megvalósítására, de a második jelentés a 28 tagország által az emlőrák, a méhnyakrák, valamint a vastag- és végbélrák vonatkozásában már bevezetett rendkívül széleskörű rákszűrő tevékenységről számol be.

Az újabb jelentés nemcsak a folyamatban lévő szűrővizsgálatokat fogja át, hanem egy minőségfejlesztést szolgáló indikátorkészlet felállítása nyomán világít rá az ebből kiinduló folyamatos monitorozó tevékenység szükségességére is. Még széles tere van a programok általi lefedettség kiterjesztésének és a szűrővizsgálatok hatékonyabbá tételének, és a szűrőprogramokat a mortalitási és a rákregiszterekkel összekapcsoló egészségügyi IT-rendszerek nagy előrelépést jelenthetnek ezen a téren.

Az ajánlások szerint fel kell térképezni a szűrővizsgálatok lakosság általi elérhetőségét vagy akadályoztatását, fel kell mérni a szolgáltatások minőségét, és az új népegészségügyi intézkedések meghozatalában lakosságközpontú megközelítésre kell törekedni.

A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) folyamatosan monitorozza a kannabisz használata és felügyelete vonatkozásában jelentkező fejleményeket, és az erre irányuló jogalkotásról szóló jelentésével kíván segítséget nyújtani a drogstratégiák kialakításához. A kábítószer-fogyasztás trendjei országonként igen eltérőek. Becslések szerint 2014-ben (EMCDDA, 2016-os adat) mintegy 1,6 millió kábítószer-visszaélés történt, és ezek 57%-át kannabisz-használattal követték el.
A droghasználattal kapcsolatos stratégiák megváltoztatására irányuló törekvések, – melyek a szer rekreációs célra való alkalmazásának néhány ország által bevezetett engedélyezéséből indulnak ki – a szankciók csökkentését szorgalmazzák, de a kábítószerek használatának legalizálását Európa egyetlen kormánya sem támogatja. Az EMCDDA ennek ismeretében készítette el jelentését, mely a kannabisszal kapcsolatos jogalkotás jelenlegi helyzetét ismerteti az Európai Unióban, választ ad a kábítószer-használatra vonatkozó jogalkotással kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdésekre, és objektív alapot kíván szolgáltatni a jövőbeli döntéshozatalhoz.

Az etikai útmutatást tartalmazó WHO-kiadvány abból a feltételezésből kiindulva született, hogy a 2014-2016-os Ebola-járvány kezelését kísérő etikai problémák más globális méretű járványkitörések során potenciálisan hasonlóképpen jelentkeznek. A járványok fellépése általában félelmet kelt, és a kritikus helyzetben hozott döntések sok esetben bizonytalanságot tükröznek, jóllehet ilyenkor a prioritások mérlegelése helyett azonnali döntést kell hozni az erőforrások korlátozottsága és az idő szorítása miatt.

A dokumentum irányelvek megfogalmazásával kíván útmutatást nyújtani az illetékesek számára a járványügyi tervezés és a járványok leküzdése terén folytatott tevékenység során jelentkező etikai problémákra való felkészüléshez, és ismerteti az irányelvek alkalmazásának lehetőségeit eltérő epidemiológiai és szociális feltételek mellett.

A kiadvány által megfogalmazott 14 irányelv a következő területeket fogja át:
1) A kormányok és a nemzetközi közösség kötelezettségei
2) A helyi közösség bevonása
3) Különös veszélyeztetettség esetén adódó helyzetek
4) Szűkös forrás-allokáció
5) Közegészségügyi felügyelet
6) A szabad mozgás korlátozása
7) A fertőző betegségek diagnosztizálására, kezelésére és megelőzésére irányuló orvosi tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek
8) Kutatótevékenység a fertőző betegségek fellépésekor
9) A kutatások által nem igazolt beavatkozások sürgősségi helyzetben való alkalmazása
10) Gyors adatmegosztás
11) A fertőző betegségek kitörésekor begyűjtött biológiai minták hosszú távú tárolása
12) A biológiai és a szociális szerepekben megnyilvánuló nemi különbségek kezelése
13) A frontvonalban feladatot teljesítő dolgozók jogai és kötelezettségei
14) A humanitárius segítségnyújtásban részt vevő külföldi dolgozók foglalkoztatásának etikai kérdései

A dokumentum áttekintést nyújt az 1950-es évek óta a levegőminőség és az egészség összefüggését az Egészségügyi Világszervezet levegőminőséggel kapcsolatos globális irányelveit átfogó sorozat előzményeiként feltáró WHO kiadványokról. Kutatások támasztják alá a levegőszennyezés egészségkárosító hatását, és támpontként szolgálnak a beltéri és kültéri levegőminőség biztosítására irányuló stratégiák kidolgozásához, és a döntéshozók döntéseinek előkészítéséhez.

Az Egészségügyi Világszervezet levegőminőséggel kapcsolatos irányelveit átfogó kiadvány célja, hogy kiindulást képezzen a szabályozó hatóságok számára a helyi szociálpolitikai és gazdasági körülményeket, valamint az egyes területeken mért levegőszennyeződés-koncentrációt figyelembe vevő standardok felállításához. A dokumentum a WHO ezen a téren folytatott aktuális tevékenységét, és a jövőre vonatkozó fokozódó kihívásokat, illetve az ezek teljesítésére irányuló elképzeléseket mutatja be nemzetközi viszonylatban.

2016 májusában, az Egészségügyi Világszervezet Közgyűlése jóváhagyta az Egészségügyi Szektor Virusos Hepatitis-re vonatkozó 2016-2021-es Átfogó Stratégiáját (GHSS), mely a komoly népegészségügyi kockázatként számon tartott betegség 2030-ig történő felszámolására szólít fel.
A 2017-es Átfogó hepatitis-jelentés keretében, mely elsősorban a B és a C-típusú hepatitiszre összpontosít, először kerülnek kiadásra a vírusos májgyulladásra vonatkozó 2015-ös becslések adatai, melyek kiindulásként szolgálnak az új átfogó stratégia megvalósításában elért eredmények felméréséhez.
A dokumentum adatokat közöl öt stratégiai irányvonal (a stratégiai tájékoztatás, a betegség diagnosztizálásának és kezelésének biztosítása, a szolgáltatások mindenki számára való elérhetővé tétele, a fenntartható finanszírozás és az innováció) tekintetében, melyek életbe léptetése előreláthatólag alapvető segítséget nyújt a GHSS számára az országos, regionális és globális szintű előrelépések monitorozásához és az új fertőzések megelőzésére és a halálozás csökkentésére irányuló, 2015-2030-ra ütemezett intézkedések és eredményeik felméréséhez.

Az EMCDDA Tudományos Bizottsága által 2016-ban lefolytatott kockázatértékelés eredményei megtalálhatók a Kockázatértékelési Jelentésben, amely összefoglalja az MDMB-CHMICA nevű szintetikus kannabinoiddal kapcsolatos európai információkat. A kockázatértékelés alapján az Európai Bizottság kezdeményezésére a Tanács az EU tagállamai számára kötelezővé tette a vegyület ellenőrzés alá vonását. Az MDMB-CHMICA Európában Magyarországon jelent meg először 2014- ben. A rendőrségi lefoglalást a magyar Korai Jelzőrendszer jelentette be, amely bejelentés után elindult a vegyület európai szintű monitorozása. Európában a kockázatértékelés lezárásig 29 halálesetet, valamint több, mint 40 mérgezéses esetet hoztak kapcsolatba ezzel a szintetikus kannabinoiddal.

A WHO felkérésére készült jelentés a városi zöldfelületek – parkok, játszóterek, lakossági zöldövezet – egészségre gyakorolt kedvező hatásainak ismertetése keretében részletesen foglalkozik a természetes környezet mentálhigiénére gyakorolt hatásával, a kardiovaszkuláris problémák okozta megbetegedések és halálozás csökkenésével, az obezitás és a 2-es típusú diabetes kockázatának visszaszorulásával és a terhességkimenetek kedvezőbb alakulásával. Az eredményre vezető tényezők közé tartozik a stresszcsökkentés, a fokozott fizikai aktivitás előmozdítása, valamint a levegőszennyezés, a zaj és a nagyobb hőhatásnak való kitettség mérséklésére hozott intézkedések.

Az előzőekben a népegészségügyi vonatkozású és a nemzetközi kötelezettségvállalást feltételező célok, így a Pármai Deklaráció által kezdeményezett kötelezettségvállalás és a Fenntartható Fejlesztési Célok megvalósítása szempontjából számos felmérés tekintette át az egészségi állapotban pozitív hatást kiváltó városi zöldfelületek jellemzőit és elérhetőségüket a szabadban folytatandó relaxációs és sporttevékenységekhez.

A jelentés beszámol egy, a zöldfelületek elérhetőségének feltérképezéséhez javasolt, és három európai nagyvárosban már bevezetett indikátor alkalmazásáról, ami módszertani segítséget nyújt a területhasználat és a népességi adatok térinformatikai (GIS) elemzéséhez, és áttekintést ad a városi zöldfelületek egészségügyi vonatkozásait alátámasztó tudományos bizonyítékokról.

Erőfeszítések az egészségügyi rendszerek és a környezetvédelem összhangjának megteremtésére Európában és az erre vonatkozó tudományos bizonyítékok áttekintése

A WHO felkérésére készült irodalmi áttekintés a gyakorlati tapasztalatok alapján nyert tudományos bizonyítékokon keresztül mutatja be az egészségügyi rendszerek környezetre gyakorolt hatását, a környezeti szempontok melletti fenntarthatóságukat elősegítő intézkedések potenciális előnyeit és az ilyen tevékenységet előmozdító és hátráltató tényezőket Európában. Bizonyított tény, hogy az egészségügyi rendszerek, pozitív és negatív értelemben egyaránt jelentős hatást gyakorolnak a környezetre. Az üvegházhatáshoz és a klímaváltozáshoz vezető környezetkárosító hatásban szerepet játszik az egészségügyi ellátásnak a természeti erőforrások (ivóvíz) fokozott felhasználását igénylő tevékenysége, az ökológiai szempontból mérgező anyagok kibocsátása, valamint nagy mennyiségű hulladék keletkezése a kezelések során. Mindazonáltal az egészségügyi rendszerek pozitív hatást is gyakorolnak a környezetre, és ez különösen környezet-egészségügyi intézkedéseiken és egészségfejlesztő tevékenységükön keresztül érvényesül. Összegezve, a jelentés által bemutatott tudományos bizonyítékok is rámutatnak az egészségügyi rendszerek környezeti szempontokat figyelembe vevő fenntarthatóságát előmozdító intézkedések szükségességére.

A diabetes mint világviszonylatban a korai halálozás és egészségromlás egyik fő kiváltó oka, már 2011-ben prioritásként szerepelt a nem fertőző betegségek (NCD) megelőzésére és visszaszorítására irányuló célkitűzéseket megfogalmazó felsőszintű nemzetközi Egészségpolitikai Deklarációban.

Az Egészségügyi Világszervezet Közgyűlése 2013-ban – az egyes országok betegségekkel szembeni fellépésének előmozdításához – 2025-re megvalósítandó átfogó monitorozó programot fogadott el kilenc célkitűzés – köztük a diabetes megelőzése és kontroll alatt tartása – vonatkozásában.

A diabetes és főbb rizikó faktorai hangsúlyosan szerepelnek a monitorozó programban és a WHO-nak a nem fertőző betegségek megelőzésére és visszaszorítására irányuló 2013-2020-as Átfogó Akciótervében. A kötelezettségvállalások ütemezése még szorosabbá vált a Fenntartható Fejlesztési Célok 2030-ra való kitűzésének ENSZ Közgyűlés általi elfogadásával.

A jelentés az NCD-k leküzdésére napjainkban folyó átfogó tevékenységet ismerteti, különös tekintettel a diabetes vonatkozásában hozandó országos, regionális és globális intézkedések előmozdítására.

A dokumentum négy részre tagolódik az alábbiak szerint:
- az első rész átfogó helyzetjelentést ad a diabetes prevalenciájáról, a betegség komplikációiról, illetve a kóros vércukorszint okozta mortalitásról
- a második rész ismerteti a 2-es típusú diabetes megelőzésére irányuló és a lakosság bevonását, valamint célzott intézkedéseket feltételező tevékenységet megalapozó tudományos bizonyítékokat
- a harmadik rész témakörét a diabetes diagnosztizálása és korai felismerése, valamint a betegségkimenetek kedvezőbbé tételére vezető intézkedések képezik
- a negyedik rész ismerteti az egyes országok diabetesszel kapcsolatos intézkedéseit, és adatokat közöl a betegség monitorozására, megelőzésére és kezelésére irányuló erőfeszítésekről

Befejező szakaszában, a jelentés ajánlásokat fogalmaz meg a diabetes megelőzésére és egészségügyi kihatásainak csökkentésére irányuló átfogó kötelezettségvállalás gyakorlatba való átültetésének sikerre viteléhez.

Depresszió
2015-ben becslések szerint a Föld lakosságának mintegy 4,4%-a (322 millió fő) szenvedett depresszióban, és a betegség nők körében gyakrabban (5,1%-ban) fordult elő, mint a férfiaknál (3,6%). Prevalenciája régiók, illetve életkor szerint is változó volt, és idősebbeknél gyakrabban jelentkezett, mint a fiatalabbaknál, bár gyermekeknél és serdülőkorúaknál is előfordult, de kisebb mértékben, mint az idősebb korcsoportoknál. 2005 és 2015 között a depresszió esetszáma globális méretekben 18,4%-kal nőtt, és ez az átfogó lakosságszám növekedésével és a nagyobb előfordulást mutató korcsoportok ezzel arányos növekedésével is összefüggésbe hozható.
Szorongásos panaszok
Becslések szerint 2015-ben világviszonylatban a lakosság 3,6%-a (264 millió fő) szenvedett szorongásos problémáktól, és a betegség nők körében gyakrabban (4,6%-ban) fordult elő, mint a férfiaknál (2,6%). Prevalenciája korcsoportok szerint nem mutatott különösebb eltérést, bár előfordulása valamivel alacsonyabb volt az idősebbeknél, mint a fiatalabbaknál. A betegség előfordulása 2005-höz képest 14,9%-kal nőtt a lakosságszám növekedésének és az életkor előrehaladásának tulajdoníthatóan.
Gyakori mentális panaszok
A gyakori mentális problémák körét szorongásos és depressziós panaszok egész sora képezi. A mentális betegségek átfogó prevalenciáját jelző statisztikákhoz képest enyhe eltérés mutatkozik a WHO régiói között, és a panaszok súlyossága is változó mértékű.
Egészségvesztésre vonatkozó globális és regionális becslések:
Depresszió
A depresszió okozta panaszokat 2015-re világszerte összességében több mint 50 millió YLD (egészségkárosodásban leélt életév) jelezte, és ennek a betegségtehernek több mint 80%-a az alacsony és a közepes jövedelmű országokat sújtotta. A betegséget jelző ráták 640 YLD és 850 YLD/100 000 fő között ingadoztak, és világviszonylatban a depressziót tekintik a nem fatális kimenetelű egészségvesztés legfőbb előidézőjének (az összes YLD 7,5%-ában).
Szorongásos panaszok
A szorongás okozta panaszokat 2015-re világszerte összességében több mint 24,6 millió YLD jelezte, és a betegség rátái alacsonyabbak voltak, mint a depressziós problémáké, 267 YLD és 500 YLD/100 000 fő között ingadoztak. A szorongásos problémák a becslések szerint világviszonylatban a hatodik helyen állnak a nem fatális egészségvesztés kiváltásában és az YLD-hez vezető legfőbb 10 ok közé sorolhatóak a WHO minden régiójában.
Öngyilkosság
Becslések szerint 2015-ben mintegy 788 000 öngyilkosság vezetett halálhoz, de ezt még jóval meghaladta az öngyilkossági kísérletek száma. Világviszonylatban a halálozás közel 1,5%-a öngyilkosságra volt visszavezethető, mely így az első húsz halálok között szerepelt 2015-ben. Az öngyilkosság, mely az egész élet során bekövetkezhet, 2015-ben a 15-29 évesek halálozását előidéző második halálokként szerepelt.
Az öngyilkosság rátája nemek és WHO régiók szerint is változó, 5/100 000-től 20/100 000-ig terjed. 2015-ben a világviszonylatban előforduló öngyilkosságok 78%-a az alacsony és a közepes jövedelmű országoknál jelentkezett.
A WHO által rendelkezésre bocsátott legfrissebb átfogó becslések a 2015-ös helyzetet tükrözik, és globális, regionális és országos szintű adatokat tartalmaznak a betegség által előidézett halálozásról, valamint az elvesztett és az egészségkárosodásban leélt életévekről. Ugyanakkor elmondható, hogy a depresszió kezelhető, és ennek széles körben való tudatosítása a betegséggel kapcsolatos előítéletek csökkenésére vezethet, és bátorítólag hathat az egészségi probléma leküzdéséhez segítséget igénylő magatartásra.

Az Egészségügyi Világszervezet 1997 óta minden évben jelentést ad ki az átfogó tbc-helyzetről, és naprakész értékelést készít a betegség által kiváltott epidémia alakulásáról, valamint a tuberkulózis megelőzése, diagnosztizálása és kezelése terén – globális, regionális és országos szinten – felmutatott eredményekről, melyek az átfogó tbc-stratégiákat, a WHO tagországok által támogatott célkitűzéseket és az ENSZ szélesebb körű fejlesztési céljait követik.

A Fenntartható Fejlesztési Célok (SDG-k) és az „End TB Strategy” közös célja a 2015-ös helyzethez képest 80%-os csökkenés elérése a tbc incidenciájában, illetve 90%-os csökkenés a betegség okozta mortalitásban 2030-ig. A jelentés számottevő különbségekre mutat rá az egyes országok gyakorlatában a tbc-s betegek számára nyújtott szolgáltatások elérhetőségében, a költség-hatékony diagnosztizálásban és kezelésben. A tuberkulózis visszaszorítása viszont komoly elkötelezettséget feltételez és az anyagi erőforrások fokozott biztosítását igényli, így a betegség leküzdésére irányuló erőfeszítések felgyorsítására csak ilyen módon nyílhat lehetőség világviszonylatban és az egyes országok szintjén egyaránt.

Colorado államban 2012-ben engedélyezték a kannabisz rekreációs használatát, de emellett a szenátus elrendelte, hogy két évenként beszámolót kell készíteni a kannabisz-fogyasztás alakulásáról, a releváns tudományos bizonyítékokról, valamint az esetleges egészségügyi kockázatokról. A második jelentés 2017. január 30-án került a szenátus elé.
A majdnem 300 oldalas beszámoló rendkívül átfogó, mégis olvasmányos. Az első rész öt különböző felmérés eredményeit foglalja össze és világít rá ezeken keresztül a fogyasztási szokásokban bekövetkezett változásokra. A második rész összefoglalja a kannabiszfogyasztás lehetséges egészségügyi kockázatairól szóló tudományos szakirodalmakat. A harmadik fejezet különböző Colorado államban lévő kórházak adatain keresztül mutatja be a legfontosabb tudományos eredményeket.
A jelentésből megtudhatjuk többek között, hogy a felnőtt lakosság 13 és 17 százaléka használt kannabiszt 2015 decemberében Colorado államban. Franciaországban ez az érték 7 százalék, ami Európán belül a legmagasabb. Coloradóban a felnőtt lakosság 6 százaléka használ kannabiszt napi szinten. Az Európai Unióban Spanyolországban a legmagasabb (3%) a napi szinten kannabiszt használók aránya. A 14 és 18 közötti diákok 38 százaléka próbálta ki a kannabiszt Coloradóban, a leggyakoribb fogyasztási mód az elszívás (87%).

Az utóbbi 10 évben nemzetközi viszonylatban jelentős mértékben nőtt a magánszektorhoz tartozó profit-orientált kórházak száma, ugyanakkor csökkenés mutatkozott az állami intézményeknél. Ezt a tendenciát az előző évtized végén bekövetkezett gazdasági válság is fokozta, mely az állami kórházak bezárása mellett új lehetőségeket teremtett a magán szféra számára.

Az Eurofound (az Élet- és Munkakörülmények Javítására létrehozott Európai Alapítvány) jelentése 2015-2016-os kutatási eredményekre támaszkodva tekinti át az Európai Unió térségében a magán szektornak a kórházi ellátás biztosításában játszott szerepét, és vizsgálja a privát szolgáltatók fokozottabb fellépésének a szolgáltatások minőségére, elérhetőségére és hatékonyságára gyakorolt hatását. Miközben feltérképezi az Európa-szerte nyújtott magán egészségügyi ellátást és ismerteti az ezzel kapcsolatos szakértői véleményeket, egyben áttekintést nyújt a privát szolgáltatásokat ösztönző tényezőkről, és elemzést közöl a magánellátásnak az állami szektor tevékenységére gyakorolt hatásáról.

A méhnyakrák az egyike a nők egészségét leginkább veszélyeztető betegségeknek. Az utóbbi időben a daganatos betegség előfordulása a fejlettebb országokban a szűréseknek és a kezelési programoknak tulajdoníthatóan csökkent, ugyanakkor a fejlődő országokban nőtt vagy stagnált. Sürgős fellépés hiányában igen nagy a kockázata annak, hogy az elkövetkező tíz év során a betegség okozta mortalitás közel 25%-kal nő.

A méhnyakrák kialakulásának átfogó kontrollálásáról előzőleg 2006-ban megjelent dokumentum aktualizálásaként kiadott ismertető széles körű tájékoztatást nyújt a méhnyakrák megelőzését és kezelését ellátó egészségügyi szolgáltatásokról. A 2006-os kiadás fejezetei két új fejezettel – a méhnyakrák megelőzésére és kontrollálására irányuló programok tervezéséhez segítséget nyújtó és a HPV vakcinációról szóló résszel – egészültek ki, és a dokumentum mindenegyes fejezetét frissítették. A könyv anyaga útmutatást kíván nyújtani az új technológiai fejlesztésekhez és stratégiákhoz, melyek a preventív szolgáltatások hozzáférhetőbbé tételével járulnak hozzá a méhnyakrák átfogó kontroll alatt tartásához.

2016-ban a várandósság során előforduló megelőzhető morbiditás és mortalitás rátája nemzetközi viszonylatban még nagyon magas volt. Az Egészségügyi Világszervezet prioritásának tekinti minden várandós nő és születendő gyermeke lehető legjobb egészségügyi ellátásban való részesítését, és az ehhez való ajánlásokon alapuló iránymutatás előkészítésére egy nemzetközi szakértőkből álló csoportot kért fel. Az Irányelvfejlesztő Csoport (GDG) 2015 októbere és 2016 márciusa között három technikai konzultációt tartott, és a konzultációkon ajánlásokat fogalmazott meg a következő öt terület intézkedéseihez:
A. táplálkozással kapcsolatos tanácsadás.

B. az anya- és a magzat egészségi állapotának felmérése a várandósgondozás (ANC) során.

C. betegségmegelőző intézkedések.

D. gyakorta jelentkező tünetek kezelése.

E. rendszerszintű fellépés az ANC igénybevételének és minőségének előmozdítására.
A kiadvány ajánlásaival kiegészíti az előzőekben a kifejezetten a speciális terhességi komplikációk ellátására irányuló WHO ajánlásokat, és átfogó iránymutatást ad a várandósgondozás rutin feladatainak ellátásához is, szükségesnek tartva az eddigiekben négy konzultációból álló alap-ANC vizitszámának növelését. Az ajánlások összegzésével a dokumentum iránymutatást ad a betegségmegelőzésre összpontosító intézkedésekhez, egyben figyelmet fordít az egyének egészségét és jóllétét előtérbe helyező, betegjogokon alapuló ellátásra is. A várandósgondozással kapcsolatos szakértői tevékenység folytatásaként a továbbiakban előreláthatólag a releváns ajánlásokat ismertető és a jó klinikai gyakorlatot átfogó kézikönyv készül az egészségügyi szakemberek számára.

Az utóbbi időben különös figyelem irányul a nemfertőző betegségekre (NCD-kre), melyek világviszonylatban a legtöbb halálesetre vezetnek. A Fenntartható Fejlesztési Célok 2030-ig megvalósítandó Cselekvési Programja célul tűzte ki a NCD-knek tulajdonítható elkerülhető halálozás nagyarányú csökkentését, rizikó faktoraik visszaszorítását és a lakosságot átfogó fedezet biztosítását. A WHO 2001 óta rendszeresen végez (2005-ben, 2010-ben és 2013-ban) felméréseket a nemfertőző betegségekkel kapcsolatos országos kapacitásokra vonatkozóan, és legutóbb 2015-ben kérte fel adatszolgáltatásra az egyes országokat NCD infrastruktúrájuk, stratégiáik és monitorozó rendszerük viszonylatában. A jelentés a 2015-ös felmérés eredményeit összegzi kitérve a felmerülő kihívásokra és a kapacitásokat korlátozó tényezőkre is, és előzetes tájékoztatást nyújt az Átfogó NCD Akcióterv célkitűzéseivel kapcsolatban elért sikerekről, melyek áttekintése előreláthatólag a 2017 szeptemberi ENSZ Közgyűlés napirendjén fog szerepelni.

A 2016 novemberében, az Eurojust és az EMCDDA együttműködésében megjelent kiadvány ötvözi az EMCDDA kiemelkedő monitorozási és elemzési kapacitását és szaktudását, és az Eurojust nemzetközi büntetőeljárásokkal kapcsolatos operatív tapasztalatait. A kiadvány első része a döntéshozókat célozza meg az új pszichoaktív szerek szabályozásával kapcsolatos kihívások, továbbá egyes kiválasztott tagállamok ezekre adott válaszainak bemutatásával. A kiadvány második része gyakorló jogászoknak szól, és az Európai Bíróság már említett döntésére, valamint annak az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos, több államot is érintő büntetőeljárásokra gyakorolt hatásaira fókuszál, bemutatva a döntés által leginkább érintett országok válaszlépéseit is.

A kábítószerpiacok a világon mindenhová elérnek. Ez a tanulmány áttekinti a kábítószerek előállításával és kereskedelmével kapcsolatos EU szintű szakpolitikákat és válaszokat, nemzetközi kontextusban. Számba veszi a különböző stratégiai területeket, az érintett EU intézményeket és struktúrákat, és az Európai Unió (és nemzetközi partnerei) által bevezetett legfontosabb intézkedéseket. A kábítószer-kínálat csökkentését célzó tevékenységek több szakpolitikai területet is érintenek, úgymint a kábítószer-politika, biztonságpolitika, szervezett bűnözés, tengeri- és regionális együttműködések. Az EU számos kábítószer-kínálat csökkentését célzó nemzetközi projektben és kezdeményezésben vesz részt, így például csempészútvonalakkal kapcsolatos, valamint gazdasági, jogi, monitorozási és infrastrukturális fejlesztést támogató intézkedésekben.

A jelentés a tagállamok kábítószer-kereskedelemre vonatkozó jogszabályait és ezek gyakorlati alkalmazását hasonlítja össze. Az adatgyűjtés során 28 tagállamból kértek meg bírákat, ügyészeket és ügyvédeket arra, hogy egy kérdőív segítségével értékeljenek 8 elképzelt büntetőjogi helyzetet, arra helyezve a hangsúlyt, hogy az adott esetben milyen szankciót ír elő az országuk büntető törvénykönyve és ezzel szemben mit tartanak ők általában megvalósuló büntetésnek. A felmérés nem reprezentatív és inkább szakértői véleményekre, mintsem adatokra támaszkodik. A szakértők válaszainak segítségével azonban össze lehetett hasonlítani, hogy a kábítószer-kereskedelemre vonatkozó jogszabályok a gyakorlatban mennyire valósulnak meg a különböző országokban. Az eredményeket összegezve a tanulmány szerzői arra hívják fel a figyelmet, hogy egy ország jogrendszerének megismeréséhez kevés pusztán a törvényeket elolvasni, az ítélkezési gyakorlat sokkal hasznosabb indikátor.

Napjainkban a szektorközi együttműködés alapvető szerepet játszik a népegészségügyi kihívások megoldásában, így pl. a gyermekkori túlsúly és obezitás, a gyermekekkel szembeni szexuális abúzus, az egészségtelen életmód vagy a fertőző betegségek által okozott problémákkal szembeni fellépés viszonylatában. A jelentés különböző népegészségügyi feladatokra lebontva ismerteti nyolc európai kisállam szektorközi fellépést felmutató gyakorlatát, és rávilágít számos tényező együttműködést elősegítő hatására és a közös célok megfogalmazásának szükségességére.

Az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzések (HAI) a betegbiztonságot világviszonylatban leginkább veszélyeztető nemkívánatos események. A műtétek helyszínén kialakuló fertőzések (SSI) az egészségügyi ellátásban bekövetkező infekciók második leggyakoribb okát képezik Európában és az Amerikai Egyesült Államokban egyaránt.

Az ismertetett irányelvek kidolgozásához a WHO 2014-ben kiadott Irányelvfejlesztéssel foglalkozó Kézikönyve szolgált alapul. Bár a kórházi fertőzéseket még nem vették fel azoknak a betegségeknek a jegyzékébe, melyeknek a globális betegségterhére vonatkozóan a WHO rendszeres értékelést folytat, ezek a nemkívánatos események – különösen a fejlődő országokban – komoly problémát jelentenek. Ahhoz, hogy az SSI ráták, melyek nagy eltéréseket mutatnak országok és régiók között, alkalmasakká váljanak a minőségmutatókként vagy benchmarkként való alkalmazásra, meghatározásuknál kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy érvényes összehasonlításokra vezethessenek. Egyelőre még a jövőben megoldandó feladatként jelentkezik a globális betegségteher pontos felbecslése az SSI ráták és a gazdasági vonatkozások alapján.

A nem fertőző betegségek (NCD-k) komoly veszélyt jelentenek Európa lakosságára, így nemzetközi viszonylatban számos ajánlás született az NCD-k rizikófaktorainak visszaszorítására lakossági és egyéni szinten egyaránt. Az egészségügyi alapellátás – a lakossággal való szoros kapcsolata és interakciói révén – kulcsfontosságú szerepet tölthet be az egészséges életmódra vezető és ezzel a nemfertőző betegségek megelőzését szolgáló intézkedések terén, így az egészséges étrend kialakításának előmozdításában, a fizikai aktivitás ösztönzésében és az optimális testsúly elérésének támogatásában. A kiadvány anyaga az alábbi három stratégiai vonzatú területre tagolódik:
1) az egészséges étrend előmozdítása, a fizikai aktivitásra való ösztönzés és az optimális testsúly elérésének támogatása (DAW) terén az alapellátás keretében nyújtandó szolgáltatások hatékonyságával kapcsolatos ténymegállapítások.
2) a DAW szolgáltatásokkal kapcsolatos kihívások megjelenése az alapellátásban
3) az egészséges életmódot előmozdító szolgáltatások alapellátás keretében való hatékonyabb biztosításához kiindulást jelentő tényezők
A dokumentum az Integrált Szolgáltatásnyújtás Európai Akcióprogramjának irányvonalai alapján összegzi a DAW-szolgáltatások alapellátásba való bevonása révén nyújtott szolgáltatások hatékonyságával kapcsolatos ténymegállapításokat, elemzi az alapellátás gyakorlatában ezzel kapcsolatban jelentkező problémákat, és stratégiákat javasol ezek kiküszöbölésére.

A WHO Európai Regionális Irodája 2015-ben országos konzultáció keretében tekintette át az új és különösen költséges gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai innovációkat és a gyógyszerkutatásban folytatandó együttműködésre irányuló lehetőségeket, egyben feltérképezte az egyes országok által alkalmazott eltérő gyógyszer-közbeszerzési módozatokat levonva ezek tanulságait a közbeszerzési eljárások hatékonyságának növelése és a gyógyszeres kezelések elérhetőbbé tétele érdekében. A közbeszerzési stratégiáknak az ellátás biztonságát és a gyógyszerek árfekvését egyaránt szem előtt kell tartaniuk, de ez az anyagi nehézségekkel küzdő országok számára különösen nagy kihívást jelent.

Az új gyógyszerek jobb elérhetőségének előmozdításában a közbeszerzési eljárással kapcsolatos regionális és szubregionális együttműködés is fontos szerephez jut. A hatékony beszerzés nemcsak egy olyan gyógyszer beszerzését jelenti, melynek árfekvése elfogadható, hanem egy olyan piaci helyzet megteremtését is, melyben a magas minőségű termékek a megfelelő időben megfizethető áron és kellő mennyiségben válnak elérhetővé.

A gyógyszerek közbeszerzésében olyan hatékonyságot növelő eszközök mozgósíthatóak mint pl. a generikumok vagy a biohasonló termékek alkalmazása, a gyógyszerek számának csökkentése egy adott terápia területén, klinikai irányelvek követése a gyakorlatban és versenyképes piaci helyzet kialakítása a gyógykezelésekre vonatkozó tenderek révén.
Az utóbbi években számos ilyen jellegű iniciatíva született

Az új gyógyszerek jobb elérhetőségét szolgáló közbeszerzések hatékonyabbá tételével kapcsolatos tapasztalatok megvitatására a 2016 szeptemberében tartott WHO találkozón került sor. A jelentés beszámol a gyógyszerek jobb elérhetőségét lehetővé tevő közbeszerzések előmozdításában elért eredményekről, és rámutat az európai országok közötti együttműködés kulcsfontosságú szerepére a közbeszerzések hatékonyságának előmozdításában.

A „Világjelentés a maláriáról” című kiadvány a WHO által évente kiadott dokumentum, mely a betegség visszaszorítására irányuló globális célkitűzések elérésére tett erőfeszítéseket ismerteti, egyben nyomon követi az ebben a vonatkozásban az évek során világviszonylatban, illetve regionális és országos szinten elért eredményeket.

2015-ben a WHO közgyűlése egy 15 éves programot hagyott jóvá – a Malária Leküzdésére irányuló 2016-2030-as Átfogó Gyakorlati Stratégiát, mely több lépcsőben teljesítendő célkitűzéseket határoz meg 2030-ig.

A dokumentum 2016-os kiadása az átfogó stratégia keretében megvalósítandó 2020-as célkitűzések felé tett előrelépéseket mutatja be, és bár a program 2020-ig minimum 10 országban tartja felszámolhatónak a maláriát, a szükséges anyagi erőforrások hiánya miatt az érintett 91 ország kevesebb, mint felénél volt csak érzékelhető a betegség incidenciájában és az esetek fatális kimenetelében 2020-ig megvalósítandó 40%-os csökkenés eléréséhez potenciálisan vezető elmozdulás.

A betegség elleni fellépés eredményességét egyaránt veszélyezteti a gyógyszerek elleni rezisztencia kialakulása, illetve a betegséget terjesztő szúnyogok rovarirtó-szerekkel szembeni ellenálló-képességének növekedése.

A Világszervezet komoly beruházásokat tart szükségesnek a rovarok által terjesztett betegséggel szembeni védelmet szolgáló eszközök és gyógyszerek tekintetében. Az eredményes fellépés a remények szerint felgyorsíthatóvá válik az anyagi háttér megteremtésében is megnyilvánuló összefogással, az érintett országok aktív részvételével és hatékony programokkal.

A jelentésről megjelent MTI Hírt már decemberben megosztottuk.

Az egészségügyi ellátás hatékonyságának biztosítása az egészségügyi döntéshozók és menedzserek előtt álló egyik legfontosabb, megoldásra váró feladat. A hatékonyság fokozása olyan egészségügyi rendszerek számára is elsődleges stratégiai cél, melyek komoly anyagi erőforráshiánnyal küzdenek. A hatékonyság előmozdítására irányuló célkitűzés nagymértékben meghatározza a döntéshozók ilyen jellegű törekvéseit, de a döntések meghozatalához segítséget nyújtó hatékonysági mérőszámok rutinszerű alkalmazására irányuló lehetőségek igen korlátozottak.

A könyv az egészségügyi rendszerek hatékonyságának mérésével kapcsolatos aktuális helyzetet ismerteti, és nemzetközi kitekintést nyújt a különböző mérési technikák által nyújtott lehetőségekre, illetve rámutat ezek hiányosságaira.

A szerzők rávilágítanak, hogy a hatékonyság alapgondolata – az inputokhoz viszonyított outputok maximálása – gyakran nehezen kivitelezhető, bár mind ez ideig már sok innovatív módszertani megközelítés született az egészségügyi ellátás hatékonyságának fokozására. A könyv anyaga a hatékonysági indikátorok felállításához, illetve értelmezésük megkönnyítéséhez kíván hozzájárulni, irányt mutatva a döntéshozók és tanácsadóik, az egészségügyi hatóságok, a betegképviseleti csoportok, valamint a menedzserek és a kutatók számára.

Az Európai Uniós sorozat negyedik kiadásaként megjelenő „Egészségügyi pillanatkép Európáról, 2016-ban” című kiadvány kulcsfontosságú indikátorokat tesz közzé 36 európai ország, közöttük az Európai Unió 28 tagállama, az Unióhoz csatlakozni kívánó 5 ország és 3 EFTA-tag (EFTA - Európai Szabadkereskedelmi Társulás) egészségügyi rendszeréről és lakosságuk egészségi állapotáról.

Az ismertetett adatok többségükben olyan országos statisztikák, melyek sok esetben az OECD, (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) közös kezelésében lévő kérdőívekre érkeznek be. Az adatok minőség és összehasonlíthatóság szempontjából történő validálása a három szervezet együttes hatáskörébe tartozik, de előfordulnak olyan európai felmérésekből nyert statisztikák is, melyeket főként az Eurostat koordinál pl. a jövedelemmel és az életkörülményekkel vagy a betegségmegelőzéssel kapcsolatos kérdőívek adatai.

A kiadvány nyolc fejezetre tagolódik az alábbiak szerint:
1) A leromlott egészségi állapot munkaerő-piaci hatásai
A fejezet a megrendült egészség, valamint a módosítható veszélytényezők (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás és obezitás) és az ezekhez kapcsolódó krónikus betegségek (diabetes, rosszindulatú daganatos megbetegedések, mentálhigiénés problémák) munkaerő-piaci hatásait ismerteti, és áttekinti a prevenciós stratégiák potenciális sikereit a lakosság egészségi állapotának javításában, a foglalkoztatás előmozdításában és a gazdasági eredmények elérésében.
2) Az alapellátó rendszerek erősítése
A célkitűzés megvalósításának elősegítéséhez számos indikátor szolgál az alapellátás minőségének és hatékonyságának, valamint a kórházi ellátást is potenciálisan kiváltó szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek a felmérésére, és az OECD által megjelentetett dokumentumokból kiindulva azonosítja be az idősödő lakosság egészségi problémáinak jobb ellátására alkalmazható stratégiákat.
3) Az egészségi állapot
Az egészség alakulását tükröző fejezet rávilágít a születéskor várható és potenciálisan egészségben eltöltendő élettartam terén a nemek és a társadalmi-gazdasági csoportok, valamint az egyes országok statisztikái között jelentkező eltérésekre, és részletesebb információt tartalmaz a fertőző és nem fertőző betegségek által előidézett morbiditásról és mortalitásról.
4) Az egészséget meghatározó tényezők
A fejezet a módosítható viselkedésformákra (dohányzásra, alkohol- és kábítószer-fogyasztásra) és életvitelre (táplálkozási szokásokra, túlsúlyra, valamint az obezitáshoz vezető mozgásszegény életmódra) összpontosít, és indikátorral mutatja be a levegőszennyezettségnek a gyermekek és felnőttek egészségét veszélyeztető hatását.
5) Az egészségügyi kiadások
Az egészségügy gazdasági vonatkozásait tárgyaló fejezet az európai országok különböző egészségügyi szolgáltatásokra és eszközökre fordított egészségügyi kiadásainak trendjeit, illetve egészségügyi összkiadását tekinti át, és kitér a kiadásoknak az állami vagy a magán szektor, illetve a háztartások által közvetlenül finanszírozott módjára.
6) Az egészségügyi ellátás hatékonysága és minősége
A fejezet az optimális ellátással potenciálisan megelőzhető halálozást az Eurostat elkerülhető halálozásról szóló statisztikái alapján, a krónikus és akut állapotokra nyújtott ellátás minőségét az OECD Egészségügyi Minőségmutatóiról folytatott adatgyűjtés anyaga révén és a kórházi fertőzésekkel szembeni betegbiztonságot és a tuberkulózis kimeneteket az ECDC adatait felhasználva vizsgálja.
7) Az egészségügyi ellátás elérhetősége
A szolgáltatások hozzáférhetőségét áttekintő fejezet számos, az egészségügy humán erőforrásának és technikai erőforrásainak kórházon belül és kívül való hozzáférhetőségével kapcsolatos indikátort tartalmaz, és trendeket ismertet az elektív műtétekkel kapcsolatos várólisták alakulásáról.
8) Az egészségügyi rendszerek rugalmassága, hatékonysága és fenntarthatósága
A fejezet az egyes országok egészségügyi rendszerét érő krízishelyzetek kezeléséről, a növekvő igényeknek – meglehetősen korlátozott erőforrások mellett – való megfelelésről jelentet meg indikátorkészletet, valamint indikátorokon keresztül érzékelteti az emberi és anyagi erőforrások szükségességét az egészségügyi rendszerek fenntarthatósága szempontjából.

A fejezetek sorában újdonságként szerepel a lakosság egészségi állapota és a munkerő-piaci kimenetek összefüggéseivel foglalkozó elemzés, valamint az EU országok lakosságának alapellátását biztosító rendszerek erősítését szolgáló intézkedések fontosságának tudatosítása.

Az egészségügyi rendszerek eredményes működtetésével foglalkozó záró fejezet az Európai Bizottság 2014-es közleményével összhangban mutat rá az egészségügyi rendszerek teljesítményét előmozdító intézkedések, eszközök és mechanizmusok napirenden tartásának szükségességére az Európai Unióban.

A könyvhöz kapcsolódó melléklet táblázatos formában tartalmaz kiegészítő információkat a különböző egészségügyi rendszerek demográfiai és gazdasági jellemzőiről és egészségügyi kiadásaik trendjeiről.

“Az Európai Unió helyzete a világban” című 2016-os Európai Uniós kiadvány az országokra és régiókra vonatkozó Eurostat évkönyvek statisztikáit egészíti ki az EU számos indikátorának a G20 országokhoz tartozó 15 EU-n kívüli tagállam mutatóival való összehasonlításával a következő területeken:
- lakosság; életkörülmények; egészség; oktatás-képzés; munkaerőpiac; gazdaság és finanszírozás; nemzetközi kereskedelem; ipar, kereskedelem és szolgáltatások; kutatás és kommunikáció; közúti közlekedés és teherszállítás; mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat; környezetvédelem; és energiagazdálkodás.

Az egészségügyi témakörök az egészségügyi szolgáltatásokat, az egészségvédelmet, az élelmiszerbiztonságot, valamint a környezet- és munkavédelmi és a szociális stratégiákat fogják át. Az egészségügyi statisztikák a népegészségügyi helyzetről, a lakosság egészségi állapotáról és az egészségügyi szolgáltatások biztosításáról és erőforrásairól nyújtanak tájékoztatást.

A kiadvány hivatalos nemzetközi forrásokból merített anyaga az Európai Unió társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetével kapcsolatos betekintésre és ennek világviszonylatú összehasonlítására teremt lehetőséget.

Az Eurostat Európai Uniós statisztikai hivatal rendszeresen megjelenő regionális évkönyve részletes tájékoztatást nyújt az Európai Unió térségei vonatkozásában rendelkezésre álló hivatalos statisztikákról, és regionális megközelítéssel járul hozzá a térségek közötti eltérések jobb megismeréséhez.
A 2015-ös évkönyv 12 fejezetben tárgyalt témaköreihez képest mint a - regionális stratégiák, lakosság, egészség, oktatás-képzés, munkaerőpiac, gazdaság, strukturált üzleti statisztikák, kutatás és innováció, információs társadalom, turizmus, közúti közlekedés és mezőgazdaság - a 2016-os kiadvány a régiók közötti átmenő forgalomról szóló, valamint egy lakossági előrejelzéseket tartalmazó fejezettel egészül ki, ugyanakkor az urbanizációs folyamatokról, mint az egészségre ható tényezőkről, már csak az egészséggel foglalkozó fejezetben esik szó,

Az egészség prioritásként kezelt terület Európában, a kiadvány friss statisztikákat közöl az Európai Unió régióinak egészségügyéről, a kórházi ágyak számáról, az egészségügy humán erőforrásáról, az egészségi állapottal kapcsolatos önértékelésről és a leggyakoribb halálokoknak tulajdonítható mortalitásról.

Az évkönyv egészségügyi célkitűzéseket tartalmazó anyaga rámutat, hogy az Európai Bizottság az Európai Unió lakosságának egészségvédelmében hozandó intézkedésekhez szoros együttműködésre törekszik az EU tagországokkal.

A WHO Európai Régiójában rendelkezésre álló adatok áttekintése.

Az utóbbi 20 év során számos kutatás foglalkozott a szociális és gazdasági tényezők egészséget és jóllétet meghatározó szerepével, mindezek viszont nem mutattak rá a kulturális tényezők egészségi problémák kimenetére gyakorolt hatására.

2015 januárjában a WHO Európai Regionális Irodája a bölcsészet- és a társadalomtudomány kutatóiból álló szakértői csoportot hívott össze az egészség kulturális hátterének (CCH) tanulmányozására, és a meghívott szakemberek közreműködésével projektet indított szakterületük egészségügyhöz kapcsolódó vonatkozásainak az Európai stratégiai keretterv, az „Egészséget 2020-ra” program megvalósítását szolgáló kutatására.

A Regionális Iroda által 2016 áprilisában tartott második találkozón tovább folytak az egészségügyi döntéshozók tevékenységét a humán tudományok oldaláról megközelítő kutatásokkal kapcsolatos megbeszélések, és további ajánlások születtek a projekt megvalósításához. Így a javaslatok között szerepelt egy bölcsészet- és társadalomtudományi metodológiai eszköztár kialakítása is az adott egészségügyi problémák megoldására.

A WHO Európai Régiójában rendelkezésre álló adatok áttekintése.

A WHO Európai Régiójában a fizikai aktivitás előmozdítására irányuló 2016-2025-ös stratégia-tervezet a WHO Nemfertőző betegségek megelőzésével és kezelésével kapcsolatos 2013-2020-as Akciótervének globális célkitűzései alapján került kidolgozásra. A dokumentum az akcióterv törekvéseit figyelembe véve összpontosít a nemfertőző betegségek által előidézett betegségteherre, mely szoros kapcsolatban áll a fizikai aktivitás hiányával és a mozgásszegény életmóddal.

A felvázolt stratégia célja az egészséges életévek meghosszabbítása a rendszeres testmozgást ösztönző olyan intézkedésekkel, mint az aktív életmódot támogató infrastruktúra felállítása vagy a fizikai aktivitást akadályozó tényezők elhárítása, egyben a tervezet gyakorlati megvalósításának és eredményeinek monitorozása a szektorokat átfogó partnerségen alapuló integrált megközelítés révén.

A rendszeres testmozgáson alapuló életmód választását szorgalmazó törekvések, illetve mindezek dokumentálása a minden korosztályra kiterjedő, átfogó egészségfejlesztés sikerre vitelét szolgálják.

A WHO Európai Régiójában rendelkezésre álló adatok áttekintése.

A kiadvány által ismertetett becsült adatok szerint 2016 elején mintegy 73 millió migráns – 52%-uk nő – élt a WHO Európai Régiója területén, és a fokozódó migráció egyre nagyobb terhet rótt a térség tagországainak egészségügyi rendszereire. A migráns populációhoz tartozó nők egészségi állapota általában gyengébb, mint a lakóhelyükről el nem vándorlóké. A behatárolt rizikó faktorok nemcsak a terhességgel, szüléssel vagy a szülés utáni időszakkal voltak összefüggésbe hozhatóak, hanem a fogamzás előtti időszakkal, a migráció viszontagságaival is.

Az egészségügyi szolgáltatások migráns nők általi hozzáférhetőségét behatárolja az ezektől anyagi problémáik, jogaik fel nem ismerése, illetve az ezzel kapcsolatos ismereteik hiánya miatt való távol maradásuk. Az egészségügyi ellátás elérhetőségének mindenki számára, egyben szociálisan szenzitív módon történő biztosítása nagy valószínűséggel fogja előmozdítani minden anya, így a migráns populációhoz tartozó anyák ellátásának hozzáférhetőségét és minőségét is.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szisztematikus szakirodalmi áttekintést folytatott az EU/EEA tagországokban országos szinten és bizonyos lakossági csoportok körében jelentkező B és C típusú hepatitis (HBV és HCV) pre-valenciájával kapcsolatban 2005-2015 között publikált dokumentumokról. A vizsgálat szempontjából relevánsnak ítélt 125 cikk közül 48 szolgáltatott lakossági szintű információt a betegség prevalenciájáról, és 32 tartalmazott adatokat a várandósok, 32 a fogvatartottak és 13 a homoszexuális férfiak körében előforduló májgyulladásról.

A 83%-ban lakossági szintű és 17%-ban a véradókra vonatkozó becslések szerint, a HBV EU/EEA tagországokban jelentkező prevalenciájának értéke összességében 0,9% (95%-os konfidencia intervallum (CI) mellett 0,7-1,2), ami közel 4,7 millió esetben jelent HBsAg-pozitivitást. A HCV-t illetően, az EU/EEA tagállamokban jelentkező prevalencia becsült értéke 1,1% (95% CI 0,9-1,4), ami mintegy 5,6 millió anti-HCV-pozitív esetnek felel meg.

Az ajánlások szerint a B és C típusú májgyulladás betegségterhének vizsgálatához, az ezzel kapcsolatos standardizált szeroprevalenciát felmérő módszer kidolgozása is célszerű lenne. Ez értékes stratégiai információt nyújthat a döntéshozók számára, és komoly segítséget jelenthet a közegészségügyi hatóságoknak a vírusos májgyulladás fellépésével szembeni szekunder prevenciós intézkedéseik meghozatalában.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szisztematikus szakirodalmi áttekintést folytatott az EU/EEA tagországokban országos szinten és bizonyos lakossági csoportok körében jelentkező B és C típusú hepatitis (HBV és HCV) pre-valenciájával kapcsolatban 2005-2015 között publikált dokumentumokról. A vizsgálat szempontjából relevánsnak ítélt 125 cikk közül 48 szolgáltatott lakossági szintű információt a betegség prevalenciájáról, és 32 tartalmazott adatokat a várandósok, 32 a fogvatartottak és 13 a homoszexuális férfiak körében előforduló májgyulladásról.

A 83%-ban lakossági szintű és 17%-ban a véradókra vonatkozó becslések szerint, a HBV EU/EEA tagországokban jelentkező prevalenciájának értéke összességében 0,9% (95%-os konfidencia intervallum (CI) mellett 0,7-1,2), ami közel 4,7 millió esetben jelent HBsAg-pozitivitást. A HCV-t illetően, az EU/EEA tagállamokban jelentkező prevalencia becsült értéke 1,1% (95% CI 0,9-1,4), ami mintegy 5,6 millió anti-HCV-pozitív esetnek felel meg.

Az ajánlások szerint a B és C típusú májgyulladás betegségterhének vizsgálatához, az ezzel kapcsolatos standardizált szeroprevalenciát felmérő módszer kidolgozása is célszerű lenne. Ez értékes stratégiai információt nyújthat a döntéshozók számára, és komoly segítséget jelenthet a közegészségügyi hatóságoknak a vírusos májgyulladás fellépésével szembeni szekunder prevenciós intézkedéseik meghozatalában.

Az utóbbi időben számos innováció jelent meg az egészségügyi technológiák terén, és ismertté vált, hogy az egyének és a közösségek részéről felmerülő igények, alkalmazások újszerű módon járulnak hozzá az egészségügyi kutatások, gyakorlat és a szakpolitika előmozdításához.

Így az Európai Bizottság felkérésére, az Európai Tudományetikai és Technológiaértékelő Csoport (EGE) szakértői véleményt készített az új technológiák fejlesztésével és az ebben való lakossági részvétellel kapcsolatban felmerülő etikai kérdésekről. A dokumentum esettanulmányokon keresztül mutatja be a lakossági részvétel hatását a tudományos és technológiai innovációra, és az egyének egyre sokrétűbbé váló szerepét az egészségügy terén folytatott kutatásokban. Végezetül a négy fejezetre tagolódó kiadvány ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók számára az új egészségügyi technológiákat előmozdító lakossági szerepvállalás előnyeinek előmozdításához, egyben megoldásokat javasol a potenciális hátrányok minimálisra való csökkentésére.

A kézikönyv célja egy, a gyermekbántalmazás prevalenciáját Európában felmérő és monitorozó felügyeleti rendszer felállításának támogatása. Az elgondolások szerint a felügyeleti rendszer felállításával a gyermekbántalmazás megelőzésére irányuló 2015-2020-as akcióterv egyik fontos tényezője valósulna meg. A dokumentum ismerteti a gyermekek védelmére szolgáló felügyeleti rendszerek felállításának lépéseit, és ajánlásokat fogalmaz meg az adatgyűjtéssel, a felmérésben részt vevők kiválasztásával és az etikai megfontolásokkal kapcsolatban.

A kiadvány szisztematikus irodalmi áttekintés alapján optimális módszerként három, a gyakorlatban már bevált kérdőíves felmérés alkalmazását javasolja a gyermekbántalmazás prevalenciájával kapcsolatos vizsgálatokhoz, valamint közösségen alapuló felméréseket indítványoz. Ez utóbbiakat lehetőség szerint iskolák bevonásával kell végezni, minden vizsgált korcsoportban mintegy1500 tanulóból álló országos reprezentatív minták alapján. A feltett kérdéseknek az előző évben vagy az előzőekben bármikor bekövetkezett bántalmazások prevalenciájára kell irányulnia. A prevalencia ráták alakulásának monitorozásához a felméréseket több időpontra kell időzíteni, és lehetőség szerint négy-hét évente elvégezni. Az ajánlásokat követően, a kiadvány anyaga a gyermekbántalmazás vizsgálatára irányuló felmérésekkel kapcsolatban felmerülő etikai kérdések megvitatásával zárul.

A közúti balesetek nem szűnő egészségügyi kihívást jelentenek a WHO Európai Régiójában. 2014-ben a Régióhoz tartozó 53 tagállam közül 52 adatgyűjtést végzett a „Közlekedés-biztonsággal kapcsolatos 2015-ös átfogó helyzetképet” bemutató WHO-jelentéshez.
A jelen dokumentum, mely 52 országtanulmányt mutat be, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos tényekről és átfogó helyzetről szóló 2015-ös jelentéshez társul, és lehetővé teszi az egyes országok számára:
1) közlekedésbiztonsági helyzetük felmérését
2) a közlekedést veszélyeztető tényezőkre vonatkozó jogalkotás áttekintését
3) a közúti ellenőrzések, a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos intézkedések és a gépjárművek üzemeltetésével kapcsolatos biztonsági standardok értékelését
4) a közlekedés mindenki számára való biztonságosabbá tételében való eredmények rendszerbe foglalását.

Az országtanulmányokat tartalmazó kiadvány mindezzel a Fenntartható Fejlesztési Célokban lefektetett egészségügyi célkitűzésnek – a közúti balesetek okozta halálozás és sérülések 50%-os csökkentésének – a 2020-ig történő megvalósításához kíván segítséget nyújtani a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek számára.

Az “Egészség 2020” elnevezésű új európai egészségügyi stratégia célja minden ország lakossága számára az egészség és a jóllét előmozdítása, az egészségügyi vonatkozású egyenlőtlenségek csökkentése és a betegekre összpontosító egészségügyi ellátás biztosítása.

A dokumentum ismerteti az „Egészség 2020” program célkitűzéseinek megvalósítására és indikátorainak kidolgozására két nemzetközi szakértői csoport által tett javaslatokat és a tagországok erre vonatkozó konzultációit. A dokumentum áttekintést ad a WHO Európai Régiójához tartozó 53 tagország által 2013 szeptemberében elfogadott 20 alapmutatóból és 17 kiegészítő indikátorból álló két indikátorkészletről, melyek feladata az „Egészség 2020” program hat célkitűzésének megvalósításában jelentkező előrelépések jelzése. Az indikátorok ismertetése technikai megjegyzésekkel is kiegészül.

A kiadvány módszertani útmutatást kíván nyújtani az „Egészség 2020” program gyakorlatba való átültetésében régiós szinten elért eredmények figyelemmel kíséréséhez.

Témához kapcsolódó dokumentumok innen elérhetőek.

A kontingencia menedzsment a drogfüggőség kezelése során alkalmazott technika. Főbb elemei az elvárt magatartás ösztönzése és ellenőrzése, azzal a céllal, hogy elősegítse a társadalmi reintegrációt, a beilleszkedést, az absztinenciát és/vagy a munkavállalást.
Az EMCDDA legújabb kiadványa 38 olyan tanulmány szisztematikus áttekintése, amelyek a kontingencia menedzsment hatékonyságát vizsgálták gyógyszeres kezelés mellett. A módszer a kiadvány szerint jól alkalmazható kokainfogyasztók esetében a szerfogyasztás csökkentésére. Opiátfogyasztók detoxikációs kezelése során segíti a kezelésben maradást és növeli az absztinenciát. Fenntartó kezelésben részt vevő opiátfogyasztók esetében pedig hozzájárul a kokain-fogyasztás mérsékléséhez vagy elhagyásához. Továbbá vizsgálták, hogyan befolyásolja a kliensek részvételét HIV/HCV szűrési és HBV oltási programokban. A kontingencia menedzsment technika összességében megvalósítható és ígéretes kiegészítésnek bizonyult a kábítószer-fogyasztók kezelése során.

A WHO e-Egészségügyi Atlasza a Globális e-Egészségügyi Monitorozást folytató WHO-Központ (Global Observatory for eHealth) 2015 április és augusztus között 125 tagország e-egészségügyi adataival kapcsolatban végzett kérdőíves felmérésének eredményein alapul, és a tagországok e-egészségügyi alkalmazásaival kapcsolatos legújabb információkat tartalmazza.

Az átfogó felmérés célja az e-egészségügy által az egyetemes egészségügyi fedezet biztosításában betöltött szerep vizsgálata. Az e-egészségügy számos tekintetben segíti elő az egészségügyi fedezet biztosítását, így például távegészségügyi vagy mobil alkalmazásai révén távoli lakosságcsoportok számára is elérhetővé válnak az egészségügyi szolgáltatások, e-képzés mozdíthatja elő az egészségügyi dolgozók szélesebb körű képzését, és az elektronikus egészségügyi adatok révén a diagnosztizálás és erről a betegtájékoztatás is megoldottabbá válik. Az ICT stratégiai alkalmazása az egészségügyi rendszerek működését és anyagi hatékonyságát is előmozdítja.

Az Atlasz hasznos és egyedülálló referencia anyagként kívánja szolgálni a döntéshozókat, az e-egészségügy fejlesztőit és az egészségügyi szakembereket.

A kiadvány az Európai Bizottság és a WHO Európai Regionális Irodája egészségpolitikai dokumentumaival összhangban ad áttekintést a várandósság alatti alkoholexpozíció megelőzését szolgáló intézkedések témakörében az utóbbi időben megjelent tanulmányokról, melyek rámutatnak, hogy a várandósság alatti alkoholexpozíció számos, az egész életre kiható egészségi problémát, magzati alkohol spektrumzavart okozhat.

A WHO Európai Régiójában és az Európai Unióban az alkoholfogyasztás meglehetősen elterjedt a reprodukciós korban lévő nők körében, és vannak, akik felhagynak káros szokásukkal várandósságuk kezdeti szakaszában, mások viszont várandósságuk tudatában sem mondanak le róla. A Régió és az EU népegészségügyi ellátása prioritásának tekinti az egészség korai (így in utero is) életszakaszban való biztosítását, és az alkoholfogyasztás veszélyeinek tudatosítását a várandós és a nem várandós nők körében egyaránt.

A jelentéshez – a preventív intézkedésekkel kapcsolatos tapasztalatok megosztására – nyolc tagország alkoholexpozíciót megelőző gyakorlatáról szóló esettanulmány kapcsolódik.

A WHO Európai Régiójának a tuberkulózis leküzdésére irányuló 2016-2020-as Cselekvési Terve regionális szintű összefogással jött létre azzal a céllal, hogy a tbc elleni globális stratégia (End TB Strategy) eredményeit először regionális színtérre adaptálja, majd a továbbiakban országos szinten is alkalmazza.

A 2016-2020-as Cselekvési Terv, mely a hasonló tárgyú 2011-2015-ös Konszolidált Cselekvési Terv eredményein alapul, stratégiai irányvonalakat határoz meg az „Egészséget 2020-ra” programmal összhangban a tuberkulózis és multigyógyszer-rezisztens variánsa kezelésére és visszaszorítására irányuló célok, feladatok ellátásához. Gyakorlati megvalósítására a WHO Európai Régiójának minden tagállamában lehetőség nyílik függetlenül attól, hogy a betegség milyen incidenciával jelentkezik az egyes országokban. A terv, melynek elsődleges célja a tbc és multigyógyszer-rezisztens variánsa elleni globális stratégia eredményeinek regionális, majd országos szinten való megvalósítása, az elemzések szerint a betegség megelőzése és a halálozás elkerülése révén az egészségügyi költségek vonatkozásában is komoly költség-hatékonyságra vezet.

A Fenntartható Fejlesztési Célok 2030-ra való kitűzésével, illetve a célok gyakorlati megvalósítása érdekében nemzetközi szinten átfogó erőfeszítések történnek a nők egészségének javítására, és ennek továbbfejlesztését szolgálja a nők, gyermekek és serdülőkorúak egészségével kapcsolatos globális stratégia.

A WHO Európai Regionális Bizottsága 66. ülésszakán tekintette át az „Egészséget 2020-ra” program által felvázolt és a 2017-2021-es időszakban a nők egészségével és jóllétével kapcsolatban megvalósítandó intézkedéseket. A stratégiai lépéseket megalapozó WHO-jelentés rövid áttekintést nyújt a régióban élő nők egészségi állapotáról, ismerteti a nők egészségét és jóllétét meghatározó szociális, gazdasági és környezeti tényezőket, de foglalkozik a nemek szerinti megkülönböztetés és sztereotípiák egészségre gyakorolt hatásával is.

A kiadvány koncepciókat vázol fel a lakosságra összpontosító rendszerek számára a nők egészségével kapcsolatban felmerülő igények kezelésére, végezetül komoly perspektívákat nyit nemzetközi és országos viszonylatban a nők egészségének és jóllétének előmozdításával foglalkozó ellátórendszerek előtt Európában.

Az Európai Uniónak az antimikrobiális rezisztencia problémakörével foglalkozó 2016 februári miniszteriális konferenciáját a London School of Economics készítette elő az antibiotikumokkal kapcsolatos gyógyszerfejlesztések áttekintésével. Az antimikrobiális rezisztencia globális kihívást jelent a népegészségügy és a modern medicina számára egyaránt. Az új antibiotikumok kifejlesztésére irányuló kutatások alapvető fontosságúak a gyógyszereknek ellenálló mikróbák leküzdése szempontjából. Napjainkban nemzetközi, Európai Uniós és országos szinten számos iniciatíva tűzi céljául az antibiotikumokra irányuló újítások különböző – tudományos, jogszabályi és gazdasági jellegű – korlátainak felszámolását. A kiadvány áttekinti az antibiotikum- fejlesztésre irányuló iniciatívákat, melyekhez kritikai elemzést is fűz, és ajánlásokat fogalmaz meg az ilyen jellegű gyógyszerkutatások európai és világviszonylatban történő előmozdítására.

A „Nemzetközi Standardok a Drogproblémák kezelésére” című UNODC-WHO kiadvány a kábítószerfogyasztás okozta egészségi problémák etikus és hatékony ellátását és a betegek teljes felépüléséhez vezető kezeléseket kívánja előmozdítani a tagországokban folyó ilyen jellegű tevékenységhez nyújtott iránymutatásával.

Az öt részre tagolódó dokumentum a drogfüggőség hatékony kezelésével kapcsolatban jelenleg elérhető, tudományos bizonyítékokon alapuló kutatási eredményeket összegzi, beazonosítja a drogproblémákat hatékonyan kezelő ellátórendszer főbb összetevőit, és ismerteti a különböző stádiumban lévő betegek ellátásában bizonyítottan hatásos kezelési módokat.

Az UNODC és a WHO által kidolgozott alapelvek átfogó iránymutatást adnak a kábítószerabúzus kezeléséhez, a gyakorlati megvalósításban pedig az alapelvekhez kapcsolódó standardok nyújtanak segítséget a vonatkozó speciális eljárások részletes kifejtésével.

A kiadvány a „Drogok, az Alkohol és a Nők” problémakörével foglalkozó DAWN hálózat felállításával kapcsolatos projekt részét képezi, melyet az ENSZ Interregionális Bűnügyi és Igazságügyi Kutató Intézete (UNICRI) az Olasz Kormány kábítószer-ellenes stratégiáinak támogatásával indított el. A dokumentum röviden foglalkozik a fiatal lányok és nők szeszesital- és drog-fogyasztásának világviszonylatban jelentkező prevalenciájával és trendjeivel, valamint a kifejezetten a nőknél érzékelhető sebezhetőség és ellenálló képesség vizsgálatával. Az érintettek körében alkalmazott különféle drogprevenciós stratégiák hatékonyságáról, egyben azokról a módozatokról, melyek eredményre vezethetnek mind a lányok, mind a fiúk ilyen jellegű problémáinak megoldásában irodalomkutatás eredményei számolnak be. A kiadvány befejező részében irányelvek összegzik azokat a módozatokat. melyek potenciálisan hatékonyan alkalmazhatóak a nők és a fiatal lányok körében előforduló gyógyszervisszaélések kezelésére.

„A 15-16 éves diákoknál a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkenő tendenciát mutat ugyan, de egyre több aggodalomra adnak okot az új pszichoaktív szerek és a viselkedési függőségek.” – állapítja meg a legújabb ESPAD felmérés, mely a 16 éves diákok körében végzett legnagyobb átfogó európai vizsgálat. Az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) célja, hogy a fiatalok kábítószer-fogyasztási szokásait minél több európai országban megismerje és figyelemmel kísérje e trendek alakulását. Az ESPAD összesen több mint 600 000 diák részvételével Európában a legátfogóbb kábítószer-használattal foglalkozó felmérésnek számít. 1995 és 2015 között hat vizsgálatot végeztek 48 országban. A mostani jelentés – mely egybeesik az ESPAD megalakulásának huszadik évfordulójával is – annyiban tér el a korábbiaktól, hogy csak a legfontosabb eredményeket tárja elénk. Az anonim kérdőívet 35 országban 96 ezer diák töltötte ki. A jelentés beszámol a diákok különböző szerekről (dohányzás, alkohol, inhalánsok, kábítószerek, új pszichoaktív szerek, gyógyszerek) szerzett tapasztalatairól és percepcióiról. Az új jelentés kiemelt figyelmet fordít az új pszichoaktív szerekre, a túlzott internet használatra és az online (szerencse)játékokra.

A migráció és az egészség összefüggésének kiemelt kezelése megkülönböztetett figyelmet igényel minden ország részéről, és ezt a WHO “Egészség 2020” elnevezésű európai egészségpolitikai programja is alátámasztja. Magyarországot az utóbbi időkig jelentős mértékben érintette a menekültek, menedékkérők és a migránsok tömeges megjelenése.

2015 októberéig migránsok tömegei lépték át a magyar határt annak ellenére, hogy az időjárás egyre kedvezőtlenebbé vált. A Magyar Kormány képviseletében az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) Egészségügyi Államtitkársága kérvényezte a WHO-nál, hogy támogasson egy felmérést a magyar egészségügyi rendszernek a bevándorló tömegek ellátására rendelkezésre álló kapacitásairól. Ennek eredményeként 2015 októberében az EMMI és a WHO „A Migráció Népegészségügyi Vonatkozásai Európában (PHAME)” elnevezésű projekt keretében közös felmérést végzett a magyar kormányhivatalok, nem kormányzati szervek és a nemzetközi szervezetek illetékeseinek aktív közreműködésével. A jelentés a Magyarországon 2015. október 16-án életbe léptetett határzár előtti migránshelyzet egészségügyi vonatkozásainak és a kezelésükhöz rendelkezésre álló kapacitásoknak a WHO ajánlásaival kiegészített értékelését tartalmazza.

A WHO-kiadvány egy, a gyermekekkel, fiatalkorúakkal szembeni erőszak leküzdését célul kitűző, tudományos bizonyítékokkal alátámasztott stratégiacsomagot ismertet. A hét stratégiából álló csomag abból a tézisből indul ki, hogy a gyermekekkel szembeni erőszak megfelelő intézkedésekkel megelőzhetővé válhat, és ennek értelmében szükség van az ezt tudatosító, egyben a prevencióra és a negatív következmények kezelésére irányuló szektorközi törekvések előmozdítására és egyesítésére. Az erőszak megnyilvánulásának mértéke ugyan országokon belül és országos szinten is különbözik, de mindenütt való jelenléte miatt, a leküzdésére irányuló törekvés fokozott elkötelezettséget igényel. A stratégiacsomag vezérfonala az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének azon kitétele, hogy minden gyermek alapvető joga, hogy mentesüljön az erőszak bármilyen formája alól, és megállapítást nyert, hogy a zaklatások negatív következményei a gyermekek veszélyeztetésén túl, az egyes országok népegészségügyi helyzetére is kiterjedt és költség-generáló hatást gyakorolnak. A stratégiacsomag lényeges momentumként kíván hozzájárulni a gyermekek elleni erőszak felszámolására irányuló célkitűzések – így a Fenntartható Fejlesztési Célok 16.2-es célkitűzésének – eléréséhez, egyben támogatja az egészség, esélyegyenlőség, biztonságos környezet megvalósítására irányuló törekvések előmozdítását. A gyermekek zaklatásokkal szembeni védelme globális méretű összefogást igényel, a kiadvány ezt támogatva tudományos bizonyítékokkal alátámasztott módszereket javasol az ilyen jellegű átfogó prevencióhoz.

A „Betegségmegelőzés egészséges környezeti viszonyok révén” című WHO-kiadvány átfogó értékelést közöl a környezet és az egészség kapcsolatáról, és kimutatja, hogy a környezeti viszonyok egészségesebbé tétele nagymértékben járulhat hozzá a korai halálozás és megbetegedések megelőzéséhez. A környezet és az egészség összefüggéseivel kapcsolatos legújabb adatok elemzésére és szakértői véleményekre támaszkodó jelentés több mint 100 betegség és egészségkárosodás alakulását tekinti át. Az ismertetett elemzés statisztikái szerint világviszonylatban a halálozás 23%-ban (az öt éven aluli gyermekek esetében 26%-ban) a potenciálisan módosítható környezeti tényezőknek tulajdonítható.
A korai halálozásra és az egészségkárosodással korrigált életévekre vonatkozó vizsgálatokhoz tudományos bizonyítékokon alapuló összehasonlító kockázatbecsléseket alkalmaztak, a környezeti ártalmaknak való kitettség értékelése szakértői véleményeken alapult. A korai halálozás kiváltó okai közül a vezető halálokokat az agyvérzés, az ischaemiás szívbetegség, a diarrhea és a rosszindulatú daganatok képezték. A kimutatások szerint a nem fertőző betegségek kivételével, a legnagyobb betegségteher a fejlődő országok lakosságát sújtja.
Az elemzés eredményei is alátámasztják a környezeti tényezők egészségesebbé tételére irányuló szektorközi együttműködés fokozásának szükségességét, ami a WHO Fenntartható Fejlesztési Céljaiban is megfogalmazásra került, mivel az egészségesebb környezeti viszonyok világviszonylatban is hosszú távú javulást eredményezhetnek az emberek egészségi állapotában.

A rövid összefoglaló kiadvány a kábítószer-használattal összefüggésben kórházi sürgősségi ellátást igénylő európai esetekről nyújt aktuális helyzetképet, elsősorban az Euro-DEN hálózat adatgyűjtésére fókuszálva, a 2016 áprilisában, Lisszabonban tartott szakértői találkozó előadásain és megbeszélésein elhangzottak alapján. Az itt bemutatott adatok a hálózat által monitorozott 16 sentinel sürgősségi ellátóhely eseteinek elemzését tartalmazzák az adatgyűjtés első két évéből, 2013. október és 2015. szeptember között. A jelentés a találkozón megvitatott legfrissebb eredményekről és az Euro-DEN hálózat és az EMCDDA e területet érintő munkájának jövőbeni fejlesztésével kapcsolatos elképzelésekről is beszámol.

A WHO-kiadvány központi témája a gyermekek és fiatalok egészségműveltségének fejlesztésére indított programok különböző területeken jelentkező eredményeinek ismertetése. Az ilyen jellegű programok sikeres alkalmazása az egészségügyön kívül más szektorok, különösen az oktatási ágazat számára is komoly előnyökkel jár.

Az önbizalmat növelő és önálló döntéshozatalt elősegítő programokból a gyermekek és a fiatalok erőt meríthetnek egészségi és tanulási problémáik kezeléséhez és megoldásához. Az oktatási rendszer számára anyagi megtakarítást is jelent, ha az oktatási tevékenység során csökkenő mértékben jelentkeznek speciális pedagógiai felkészültséget igénylő problémák. A szociális szektor leterheltsége is enyhül a magatartásproblémák csökkenésével.

A kiadvány konklúziója, hogy az egészségműveltség előmozdítására irányuló minden tevékenység és ennek anyagi támogatása az életesélyeket már az élet korai szakaszában nagymértékben javító intézkedés.

A kiadvány anyaga a 2012-es Európai Egészségműveltségi Felmérésre alapozva kívánja előmozdítani a nagyközönség egészségügyi ismereteinek bővítését célzó stratégiákat. A felmérés eredményei is alátámasztják, hogy széles körű, a társadalom egészére kiterjedő megközelítésre van szükség, mely egyaránt figyelembe veszi az egyének szintjén megnyilvánuló egészségműveltséget és az embereket körülvevő környezeti tényezőket. A rendelkezésre álló statisztikák szerint, a felmérésben részt vevő európai lakosok közel feléről bebizonyosodott, hogy nem rendelkeznek kellő egészségműveltséggel. Az ilyen jellegű tájékozatlanság kockázatos viselkedésformákat, rosszabb egészségi állapotot vonhat maga után, gyakoribb hospitalizációra és az ezzel járó költségnövekedésre vezethet. Kimutatható, hogy az egyének és a közösségek egészségműveltségének növelése érzékelhetően javítja az egészségi állapotot, és előmozdítja a jóllétet és az esélyegyenlőség biztosítását. A népegészségügy és más területek által hozandó ilyen jellegű praktikus és hatékony intézkedésekhez számos helyszín – oktatási intézmények, munkahely, stb. – nyújt változatos környezeti viszonyok mellett színteret.

A jelentés a WHO Európai Régiója viszonylatában ismerteti az elektronikus egészségügyi folyamatok – az e-egészségügy – trendjeinek jelentkezését és alakulását a 2016-os év folyamán. A dokumentum anyaga és főbb üzenetei a WHO 2015-ös átfogó e-egészségügyi felméréséhez beérkezett adatokon alapulnak és a terület számos kulcsfontosságú szerepet betöltő szakemberének közreműködését tükrözik.

A jelentés példákkal illusztrálja az e-egészségügy különböző környezeti viszonyok között való alkalmazását és az ezen a téren elért sikereket. A tanulmány által ismertetett eredmények rámutatnak az e-egészségügy iránti fokozódó igényre, és az érzékelhető előrehaladásra a népegészségügyi vonatkozásokat és az egészségügyi ellátás színvonalát előmozdító technológiai megoldások általános érvényesítésében.

A jelentés által tartalmazott elemzés és eredmények átfogó képet nyújtanak az e-egészségügy alakulásáról Európában. A WHO ajánlásaival elkötelezetten támogatja a tagállamokat országos e-egészségügyi infrastruktúrájuk fejlesztésében, különös figyelmet fordítva a terület stratégiai jelentőségére az átfogó egészségügyi fedezet biztosítása és az Európai Régió „Egészséget 2020-ra” célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából.

A könyvben a multidiszciplináris megközelítés iránti igényt nem feledve, a beteget ellátó orvos szemével tekint a szerző a kémiai szerhasználathoz köthető problémákra és magára a kémiai szert használó emberre.
Mindeközben más irányokban is nyitott. Az orvosi szemléletű hozzáállást az indokolja, hogy a beteggel találkozó orvosnak – nem ritkán a szociális munkásnak is (!) –, ott és akkor kell valamit kezdenie a beteggel, amikor a beteg nála megjelenik.
Egy tankönyvet tart kezében az olvasó. Kiknek is íródott? Elsősorban a téma iránt érdeklődő medikusoknak és addiktológiai szakvizsgájukra készülő szakorvosjelölteknek, haszonnal forgatható olvasmány lesz mindazon klinikusok, addiktológiai konzultánsok és más szakemberek, esetleg laikusok számára is, akik valamelyest érdeklődnek a téma iránt. A könyv tankönyvszerű használatát a fejezetek végén megtalálható összefoglalók, ellenőrző kérdések, illetve a könyv végén található tesztkérdések segítik.

Az ENSZ Éves kábítószer-jelentése globális áttekintést ad az opiátok, a kokain, a kannabisz, az amfetaminok és az új pszichoaktív szerek keresletéről és kínálatáról, illetve használatuk egészségügyi következményiről. A jelentés továbbá beszámol a polidrog használat tudományos bizonyítékairól, a kannabisz indukálta kezelési igényekről, valamint az azokban az országokban tapasztalt fejleményekről, ahol legalizálták a kannabisz rekreációs célú használatát.
Az idei jelentés különlegessége, hogy vizsgálja az összefüggéseket a globális drogprobléma és a fenntartható fejlődés aspektusai között az ENSZ Fenntartható fejlődési célok kontextusában. Az elemzés öt nagyobb területre fókuszál: társadalmi fejlődés, gazdasági fejlődés, környezeti fenntarthatóság, békés, igazságos és befogadó társadalom és partnerség.

A jelentés oldala: http://www.unodc.org/wdr2016/

Bár az új pszichoaktív szerek prevalenciája összességében alacsonynak mondató az európai általános népesség körében, megjelennek a használat problémásabb formái és az azzal összefüggő ártalmak nagyobb kockázatú használói csoportokban, mint például iskoláskorúak, partizó fiatalok, homoszexuális férfiak, fogvatartottak vagy intravénás szerfogyasztók.
Fontos népegészségügyi témák is felmerülnek az ÚPSZ (Új Pszichoaktív Szerek) használat következményeként, ugyanakkor ezeknek az ártalmaknak a valós mértékéről ma is keveset tudunk. Az első válaszlépések többnyire kínálatcsökkentésre fókuszáló, jogalkotási eszközök voltak. Mára a jelenség terjedésének mértéke szükségessé tette a hatékony közegészségügyi válaszlépések kidolgozását és alkalmazását.
A dokumentum áttekintést ad az ÚPSZ használat és a kapcsolódó egészségügyi problémák jelenlegi helyzetéről Európa szerte. Valamint számba veszi az elérhető általában egészségügyi és a kifejezetten droghasználattal összefüggő intervenciókat 8 színtéren:
• iskolai és családi színtér,
• éjszakai szórakozóhelyek,
• nemibeteg gondozók,
• sürgősségi ellátás,
• drogambulanciák,
• alacsonyküszöbű szolgáltatások,
• büntetés-végrehajtás intézményei,
• internet és a digitális eszközök, mint a beavatkozás új platformja.

Az önkéntes egészségbiztosítás (VHI) piacai minden esetben eltérő képet mutatnak, mivel alakulásukat nagymértékben meghatározza az egészségügyi ellátói környezet, így a VHI-t körülvevő állami egészségügyi rendszer jellege és teljesítménye.
A kötet rövid, strukturált ismertetéseket tartalmaz a VHI piacokról a WHO Európai Régiójához tartozó 34 ország – 27 EU tagállam, Örményország, Izland, Grúzia, Norvégia, az Orosz Föderáció, Svájc és Ukrajna viszonylatában. A könyv célja a VHI működése iránt érdeklődő döntéshozók és kutatók tájékoztatása az önkéntes egészségbiztosítás sokféle eltérő környezeti tényező melletti gyakorlatáról.
A helyi viszonyokat képviselő szakértők által készített ismertetők mindegyike rávilágít az állami finanszírozású egészségügyi fedezet hiányosságaira, ismerteti a VHI szerepét, felvázolja a VHI piac működését, összefoglalót közöl a VHI-vel kapcsolatos állami stratégiákról és a főbb fejlesztésekről, valamint ismerteti az országos szinten felmerülő vitákat és kihívásokat.
A VHI-vel kapcsolatos országos tapasztalatokat bemutató könyv részét képezi egy, az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Központja és a WHO Európai Regionális Irodája által a témakörben készített átfogó tanulmánynak.

A tanulmány 34 európai ország tapasztalatait összegzi az önkéntes egészségbiztosítás (VHI) egészségügyi kiadásokra vállalt állami fedezetet kiegészítő szerepével kapcsolatban. A dokumentum a VHI-t a kereslet és a kínálat oldaláról mutatja be, valamint ismerteti az ilyen jellegű biztosítás választására vezető tényezőket. Áttekintést nyújt a VHI-vel kapcsolatos országos és Európai Uniós stratégiákról és ezek országos szintű megvitatásának eredményeiről.
Az elemzés rámutat, hogy bár a VHI terén működő piacok méretük, működésük és szabályozásuk viszonylatában nagy eltéréseket mutatnak, többségükben kisebb méretűek. A jelentősebbek már hosszabb ideje működnek, általában hagyományosan non-profit biztosítókkal dolgoznak, és elérhetőségük tekintetében különösen szigorúan szabályozottak. A VHI egyrészt anyagi védelmet jelenthet a betegek által fizetendő költségtérítéssel szemben, ugyanakkor akadályt is képezhet a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés szempontjából még a jól szabályozott piacokon is.
A dokumentum konklúziója, hogy a VHI hiánypótló megoldásként való kiterjesztett alkalmazása gondos körültekintést igényel a döntéshozók részéről.
A tanulmány anyagát a vizsgálatban szereplő országokra vonatkozó tájékoztató anyagok kísérik, és készítéséhez számos szakértő járult hozzá az Európai Unió tagállamaiból, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás részéről, valamint a WHO Európai Régiójának más országaiból is.

A World Health Statistics sorozat 2016-os kiadványa, az idei évben az ENSZ közgyűlés által elfogadott Fenntartható Fejlesztési Célok (SDGk) egészségügyi célkitűzéseire összpontosít. Az SDG-k a Milleniumi Fejlesztési Céloknál (MDG-k) sokkal szélesebb körű fejlesztést, az átfogó fedezet elérését irányozzák elő 2030-ra, de továbbra is fontos feladatnak tekintik az anya- és csecsemővédelmet, a táplálkozás egészségesebbé tételét és a fertőző betegségek elleni küzdelmet. A célok elérésétől a statisztikák szerint igen sok ország még nagyon távol áll, és ez egyebek között a rendkívül magas egészségügyi kiadásokra vezethető vissza, melyek közvetlen kifizetésként a háztartások összkiadásának 25%-át is meghaladják. A szolgáltatások elérésében különbségek adódnak egyrészt egyes lakossági csoportok hátrányos anyagi helyzete, másrészt az anya- és csecsemővédelem ellátásainak az országos átlagtól való eltérő igénybevétele miatt. A 2016-os kiadvány ismerteti az SDG-k egészségügyi célkitűzéseivel kapcsolatos legfrissebb adatokat, ezzel illusztrálva a feladatok széles körét, melyek ellátásában a betegségeket kiváltó kockázati tényezőkre is kiterjedő hatékony fellépés vezethet csak eredményre.

Az adatok vizuális megjelenítése itt.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) a fertőző betegségek visszaszorításával kapcsolatban elért országos eredmények felméréséhez módszertani útmutatást és minőségügyi eszközkészletet készített és tesztelt a gyakorlatban. Az értékelést segítő eszközkészlet iránymutatást nyújt az EU-hoz csatlakozott országoknak a fertőző betegségek megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos tevékenységük optimalizálásához.

A dokumentum részletesen ismerteti az értékelő eljárás lépéseit, és mellékleteiben tartalmazza az eszközkészlet különböző elemeit: pl.a fertőző betegségekkel kapcsolatos standardokat tartalmazó dokumentumokat, az értékelések szerkezeti felépítését, gyakorlati útmutatást a stratégiák megtervezéséhez és az értékelő országlátogatásokhoz, önértékelő kérdőívet és egy sablont az összefoglaló értékelő jelentéshez.

Az EU-hoz csatlakozó országok járványügyi rendszereinek értékeléséhez az EU által a területen elért eredmények, az ECDC standardok és az EU tagországok jó gyakorlata szolgál összehasonlítási alapul. A Szakmai Értékelő Jelentések amellett, hogy jelzik az egyes országok csatlakozás előtti eredményeit is, adataikkal gazdagítják a kibővült EU közegészségügyi dokumentációját.

Az európai kábítószerpiac továbbra is változó, állapítja meg az EU kábítószerügyi központja (EMCDDA) által közzétett 2016. évi Európai kábítószer-jelentés. Éves összefoglalójában az ügynökség a magas hatóanyag-tartalmú szerek egészségügyi kockázataira, az új szerek folyamatos megjelenésére és a változó kábítószer-fogyasztási mintázatokra hívja fel a figyelmet. Aggodalmát fejezi ki a túladagolásos halálesetek számának egyes országokban megfigyelhető növekedése és az internetes drogpiac jelentette veszélyek miatt. „Az új elemzés arra világít rá, hogy az európai drogpolitikának a korábbiaknál tágabb és összetettebb szakpolitikai kérdéskört kell felölelnie” – állapítja meg a jelentés.
Interaktív csomag itt

A „Public Health Panorama” (Népegészségügyi Körkép) című folyóirat a WHO Európai Regionális Irodájának folyóirataként képez platformot a népegészségügyben dolgozó szakemberek és más szakterületek kutatói számára a népegészségügy jó gyakorlatát és az ilyen jellegű tudományos bizonyítékok felhasználását előmozdító kutatásaik közzétételéhez.
A folyóirat cikkei széles területet fognak át. Témaköreik sorában szerepel többek között: az alapellátás, epidemiológia, egészségügyi irányítás, egészségügyi rendszerek, egészség-gazdaságtan, egészségfejlesztés, táplálkozás-egészségügy, fertőző és nem fertőző betegségek, anya- és gyermekvédelem, foglalkozás- és környezet-egészségügy, szociális és preventív medicina, egészségügyi tájékoztatás, valamint olyan statisztikai kimutatások, melyek potenciálisan előmozdítják a tudományos evidencián alapuló népegészségügyi fellépést a Régió 53 tagországában.
A „Public Health Panorama” anyagait vezércikkek, kommentárok, a legújabb tudományos eredményekről szóló beszámolók, az egészségügy elméleti és gyakorlati vonatkozásaival foglalkozó cikkek, helyzetjelentések, a szerkesztőhöz intézett levelek, interjúk és könyvismertetések képezik.
A folyóirat szerkesztősége küldetésének tekinti a Régió egészségügyi helyzetének javítását, és a népegészségügyi döntéshozatal támogatását időszerű és hiteles kutatási eredmények, evidenciák, információk és adatok publikálásával. Célkitűzései között szerepel

• a kutatásokban és az adatszolgáltatásban a Régió különböző területei között jelentkező eltérések áthidalása,
• az országok és a Régió szintjén folytatott jó gyakorlatról való tájékoztatás, esettanulmányok közlése, különös tekintettel a népegészségügyi vonatkozásokra, az egészségügyi rendszerekre és a népegészségügyre irányuló szektorközi együttműködésre („Egészség 2020” elnevezésű WHO-stratégia ),
• a Régióban dolgozó minden egészségügyi szakember tájékoztatása a népegészségügyi fejlesztésekről.

A „Public Health Panorama” periodikum releváns információt nyújt minden a Régióban és az azon kívül dolgozó egészségügyi szakember, egészségügyi létesítmény és oktatási intézmény, valamint minden a népegészségügy területével foglalkozó kormányzati és nem kormányzati szervezet számára.

A kiadvány egy, a levegőszennyezés egészségi ártalmainak felmérésével (air pollution health risk assessment (AP-HRA) foglalkozó WHO-szakértői találkozó témakörét dolgozza fel. A dokumentum az AP-HRA fogalomkörének meghatározása után nagyvonalakban ismerteti a kültéri levegőszennyezés és forrásai egészséget veszélyeztető kockázatainak felmérését, és irányelveket ad a különböző célokból és különböző környezeti feltételek mellett történő kockázatbecslés lefolytatásához. Az AP-HRA fontos eszköze az ilyen jellegű népegészségügyi döntéshozatal előkészítésének. Minthogy a kiadvány előkészítése az ENSZ-EGB irányvonalai szerint történt, anyaga főként az európai és az észak-amerikai gyakorlatban alkalmazott módszerekre és eszközökre összpontosít.
Teljes szöveg

A gyógyszerekre multirezisztens, illetve a rendkívül gyógyszer-rezisztens tuberkulózis (M/XDR-TB) által előidézett betegségteherrel szembeni fellépésként, a WHO Európai Regionális Bizottsága 61. ülésszakán a tagállamait a betegséggel szembeni közös fellépésre ösztönző Egységes Cselekvési Tervet hagyott jóvá a 2011-2015-ös időszakra. Az ismeretek és tapasztalatok közös hasznosítása révén elérendő eredményekhez, a WHO Európai Regionális Irodája megelőzési, kezelési és felügyeleti módszereket gyűjtött össze és tett közzé a jó gyakorlat alátámasztására.A jelen kiadvány, mely a 2013-ban először megjelentetett kompendium óta a témakört összefoglaló második ilyen jellegű dokumentum, 45 példát ismertet 21 állam egészségügyi rendszerének jó gyakorlatára. A bemutatott országok közül 14-ben a gyógyszerekre multirezisztens tbc megelőzése és ellátása jelentkezik különös prioritásként, mind e mellett a betegség incidenciája az egyes államokban változó arányú – így különböző intenzitású fellépést igénylő problémát jelent.

A 2016-os kompendium a 2011-2015-ös Egységes Cselekvési Terv végrehajtásáról szóló végső jelentés kiegészítő dokumentuma, és a 2016-2020-ra szóló új Cselekvési Tervvel összhangban álló tájékoztatásával a tuberkulózis leküzdésére irányuló hatékony beavatkozások körének bővítését segíti elő, egyben adatforrásként szolgál a jó gyakorlat alkalmazásához az egészségügyi ellátás minden szintjén.
Teljes szöveg

A 2015-2020-as időszakra szóló Európai Élelmiszer- és Élelmezésügyi Akcióterv a környezet-egészségügy, a fizikai aktivitás, az egészségben való idősödés témakörére és a gyermekek és serdülőkorúak egészségére összpontosító regionális szintű tevékenységre épül, valamint intézkedéseket vetít előre az élelmiszerbiztonság megvalósítására az Európai Régióban.
Az Akcióterv, melyet a WHO Európai Regionális Bizottsága 2014 szeptemberében fogadott el, céljának tekinti a táplálkozásra visszavezethető nem fertőző betegségek előfordulásának, valamint az obezitásnak és a helytelen táplálkozás minden formájának számottevő csökkentését az Európai Régióban, és felszólítja a tagországokat a minden kormányzatot bevonó „egészséget minden téren” megközelítés alkalmazására.
A WHO Európai Regionális Irodája régiós szintű kétéves munkatervekkel és országok közötti kooperációs stratégiákkal nyújt támogatást az Akcióterv megvalósításához.
Teljes szöveg

Az obezitás prevalenciája csecsemő-, gyermek- és serdülőkorban egyaránt növekedést mutat világszerte. A gyermekek súlyproblémái többnyire felnőttkorban is fennmaradnak, és a krónikus betegségek fokozott kockázatával járnak.
Így a WHO a gyermekek túlsúlyosságával kapcsolatos stratégiák áttekintésére és továbbfejlesztésére 2014-ben felállította a Gyermekkori Obezitás Leküzdését Célul kitűző Magas szintű Bizottságát.
A Bizottság konzultációt folytatott több mint 100 WHO tagállammal, áttekintette a témakör számítógépes véleményezését, és mindezek figyelembevételével fogalmazta meg ajánlásait a gyermek- és serdülőkori obezitás különböző környezeti feltételek melletti sikeres kezeléséhez.
Az ajánlásokban foglaltak szerint az ilyen jellegű súlyproblémák megelőzése és kezelése az életszakaszok szerinti sajátosságokat és a környezeti tényezőket egyaránt figyelembe vevő, teljes körű kormányzati megközelítést igényel.
Teljes szöveg

Egészség 2015: átmenet a Milleniumi Fejlesztési Céloktól a Fenntartható Fejlesztési Célokig

A Milleniumi Fejlesztési Célok megvalósítására kijelölt határidő közeledtével, 2015. szeptember 25.-én az ENSZ közgyűlése új fejlesztési célokat tűzött ki a következő 15 évre „Világunk átalakítása 2030-ig a fenntartható fejlődés révén”. Az új tervezet 17 célból áll, melyek rendkívül széles körű fejlesztésre irányulnak, amely minden ország gyakorlata által követendő lesz. A WHO-jelentés áttekinti a Milleniumi Fejlesztési Célok 15 éves időszakának trendjeit és eredményeit, és ezek alapján méri fel az elkövetkező 15 évben potenciálisan felmerülő főbb egészségügyi kihívásokat. Az egészségi problémákat – a levegőszennyezéstől, a fertőző betegségeken át a közúti balesetekig – rendkívül széleskörű áttekintésben világítja meg, és rövid ismertetések alapján nyújt összegzést az eddigi trendekről, az elért eredményekről és az egészségi állapot javítására irányuló stratégiai prioritásokról.
Teljes szöveg

2013-ban, közel 85 ezer haláleset fordult elő közúti baleset következtében a WHO Európai Régiójában. Bár ez a regionális mortalitási ráta a WHO régiók hasonló statisztikái között európai viszonylatban a legalacsonyabb, a közutakon bekövetkező halálesetek száma országos szinten nagy eltéréseket mutat.

A kiadvány áttekinti az egyes országok rizikófaktorokat pl. gyorshajtás, alkoholos befolyásoltság, biztonsági előírások figyelmen kívül hagyása, stb. szankcionáló jogalkotását és gyakorlatát. Az értékelések szerint sok ország joggyakorlatában szigorítások vezetnének a közlekedés biztonságának fokozására, egyben az utazóközönség együttműködési készségének előmozdítása az előírások jobb betartására (pl. biztonsági öv vagy gyermekülés használata) szintén jelentősen csökkentené a balesetek előfordulását. Komoly eredményre vezetne a járművek és az úthálózat megfelelő karbantartása, illetve az autóhasználat alternatívájaként is megjelenő aktív életmód, fizikai aktivitás ösztönzése.

A vizsgálatok tanúsága szerint biztonságra vezető rendszerszintű megközelítések, és régió-szerte összehangolt stratégiák szükségesek a közutakon közlekedők egészségének védelmében.
Teljes szöveg

Az ENSZ tagországok folyamatosan foglalkoznak a kábítószerfogyasztást visszaszorító rendszerek áttekintésével, és ennek megvitatása során felmerült, hogy hogyan lehetne egyensúlyt teremteni a kábítószerekkel kapcsolatos nemzetközi jogalkotás, valamint az emberi jogi és a népegészségügyi vonatkozások között. Az Open Society Foundations által 2015-ben megjelentetett kiadvány ráirányítja a figyelmet az aktuális kábítószerügyi stratégiák kihatásaira és ezek kiértékelésének jelentőségére.
Teljes szöveg

A gyógyszerfogyasztással szemben hatékonyan fellépő stratégiák kidolgozásához lényeges momentum a nemek sajátos viselkedésformáinak áttekintése. Mind ez ideig a kábítószerfüggőséggel kapcsolatos kutatások elsősorban a férfiakra összpontosítottak, mára már elismert tény, hogy a nemek közötti különbségek komoly hatást gyakorolnak a kábítószerfüggőség által okozott problémák prevalenciájára, jellegére és az ezzel kapcsolatos betegségek kialakulására. A nemek viselkedésformáinak a feltérképezése az Európai Unió kábítószerellenes stratégiájának is alapvető célkitűzése.
Teljes szöveg

A „Harm Reduction International” (Ártalomcsökkentéssel foglalkozó Nemzetközi Társaság) 2008 óta kétévente ad ki jelentést a drogfogyasztással összefüggésben lévő globális epidemiológiai helyzetről, és áttekintést nyújt az ártalomcsökkentéssel kapcsolatos stratégiákról és programokról a témakör kutatói, a döntéshozók, a civilszervezetek és a jogalkotók számára.
Teljes szöveg

Az Egyesült Királyságban a CLEAR Cannabis Law Reform szakmapolitikai csoport a marihuána gyógyhatásra alapozott megindokolt szabályozott alkalmazását szorgalmazza.

A Clear csoport stratégiái az Egyesült Királyságban működő Független Drogmonitozó Társaság (IDMU) szakértőinek kutatási eredményein alapulnak.
Teljes szöveg

A WHO Európai Régiójának 53 tagországa 1989 óta miniszteriális konferencia-sorozatot tart a környezet és az egészség összefüggéseinek megtárgyalására. A konferenciákon határozatot hoznak a közös prioritásokról, és rendszeresen folynak konzultációk a stratégiák együttes megvalósítása érdekében. A tárgyalás-sorozatot az Egészségügyi Világszervezet és az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága indította el, és az együttműködésbe a továbbiakban bekapcsolódott az ENSZ-szerveken kívül, az Európai Bizottság, számos nemzetközi szervezet, nemkormányzati szervezetek és a terület különböző illetékesei.
Teljes szöveg

Világszerte, az év bizonyos szakában közel 3 milliárdan, és közülük sokan Európában vagy Észak-Amerikában fát, szenet vagy más szilárd tüzelőanyagot használnak fűtésre, főzésre. A lakókörnyezetben való fa- vagy széntüzelés jelentős mértékben járul hozzá a kültéri levegőszennyeződésekhez, ugyanakkor az égéstermékek közvetlen hatása vagy beszivárgása komoly beltéri levegőszennyeződést is okozhat. A probléma nagysága eltérő lehet földrajzi területek, a szilárd tüzelőanyag használatának prevalenciája és az alkalmazott technológiák szerint.
Teljes szöveg

Az egyes országok lakosságának elöregedése világszerte felgyorsuló folyamat, és minthogy napjainkra nagymértékben kitolódott a születéskor várható élettartam, ez mára jóval 60 éves kor fölé tehető. Mindez komoly hatást gyakorol az egészségi állapotra, az egészségügyi rendszerekre, ezek humán erőforrására és költségvetésére.
Teljes szöveg

A krónikus betegségek nyomán kialakuló betegségteher komoly kihívást jelent az egészségügyi rendszerek számára, minthogy a krónikus problémák prevalenciája folyamatosan nő egyrészt a lakosság elöregedése, másrészt a fatális kimenetek túlélését lehetővé tevő fejlesztéseknek tulajdoníthatóan. Mind e mellett az ilyen betegségek nemcsak az idősebb korosztályt, hanem sok esetben a gyermekeket, fiatalokat is sújtják.
Teljes szöveg

A 2010-ben, Olaszországban tartott pármai miniszteriális találkozón deklaráció született a környezettel és az egészséggel kapcsolatos prioritásokról. A deklaráció fő célkitűzései között szerepelt a kémiai, biológiai és fizikai környezeti ártalmaknak tulajdonítható betegségek megelőzése. A WHO tagországok együttműködve az Egészségügyi Világszervezettel és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) kötelezettséget vállaltak országos programok indítására többek között az azbeszt okozta betegségek 2015-ig történő felszámolására. A WHO és az ILO az ilyen jellegű ártalmak visszaszorítása érdekében javaslatot tett a veszélyes anyag minden formájának betiltására.
Teljes szöveg

A WHO Európai Régiójában az országos és a helyi stratégiák központi célkitűzéseként jelenik meg a lakosság egészségi állapotának javítása az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása révén, és bár jelentős eredmények mutatkoznak a születéskor várható élettartam növekedésében és a csecsemőmortalitás csökkenésében, ezek a kedvező tendenciák többnyire az elkerülhető egészségkockázatok továbbra is fennálló egyenlőtlensége mellett jelentkeznek.
Teljes szöveg

Számos európai nagyváros célkitűzései között szerepel, hogy paraméterei alapján felkérést kapjon a WHO Európai Regionális Irodájától a „WHO Egészséges Városokat Átfogó Hálózata” elnevezésű programban való részvételre. Teljes szöveg

A könyv a 2007-2010-es időszakban a holland NIVEL intézet által folytatott és koordinált PHAMEU vizsgálat (Primary Health Care Activity Monitor for Europe – az Egészségügyi Alapellátás Tevékenységének Monitorozása Európában) eredményeként jött létre a WHO Európai Regionális Irodájának támogatásával. A projekt támogatói között szerepelt még az Európai Alapellátási Fórum, az Európai Népegészségügyi Társaság és az Európai Általános Orvosi Kutatóhálózat. A kiadvány a PHAMEU projekt monitorozó módszerét alkalmazva tesz kísérletet az alapellátás feltérképezésére 31 ország viszonylatában.
Teljes szöveg

A WHO elmeegészségügyi atlasszal kapcsolatos projektjének előkészítése már az ezred-fordulón elkezdődött a WHO-tagországok elmeegészségügyi erőforrásainak felmérésével. Az adatok további aktualizálására és megjelentetésére 2005-ben és 2011-ben került sor.
Teljes szöveg

A WHO által megjelentetett tájékoztató kiadvány elsődleges célja az egészségügyi szektor támogatása a migráns státuszú és a kisebbséghez tartozó nők ellen irányuló párkapcsolati erőszak (IPV) megelőzésében és kezelésében. A párkapcsolati erőszak, mely általában a nők elleni agresszió leggyakoribb formája, számos egészségi problémát okozhat, így fizikai sérüléshez, funkcionális károsodáshoz, mentális zavarokhoz, az egészséget figyelmen kívül hagyó rossz magatartásformákhoz, krónikus betegséghez, valamint reprodukciós problémákhoz vezethet, de fatális kimenetelű is lehet.
Teljes szöveg

A WHO régiói közül az Európai Régió 53 tagországában a legmagasabb a nemfertőző betegségek okozta mortalitás a 15-59 éves korú felnőttek körében. Előzetes felmérések szerint a krónikus problémák tehetőek felelőssé a lakosság soraiban előforduló korai halálozás 86 százalékáért, egyben ezek jelentik a morbiditásra és mortalitásra vezető legfőbb okokat Európában.
Teljes szöveg

Az Egészségügyi Világszervezet első Elmeegészségügyi Akciótervét, melynek az öngyilkosság megelőzése integráns részét képezi, 2013 májusában fogadta el a 66. Világegészségügyi Közgyűlés. Az akcióterv célkitűzései között szerepelt az öngyilkosságok rátájának 10%-os csökkentése 2020-ra a különböző országokban.
Teljes szöveg

A jelentés (EFTA) a HIS (egészségügyi tájékoztatási rendszerek) fokozottabb integrálásának elősegítésére irányuló aktuális trendeket tekinti át az Európai Unió tagországai és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás viszonylatában, és a szakértőkkel folytatott interjúk és a szakirodalom kutatási eredményei alapján ismerteti a fokozottabb integráció előtt álló kihívásokat és lehetőségeket.
Teljes szöveg

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet napirendjén kiemelt helyen szerepelnek az egészségmegőrzéssel és a nemfertőző betegségek megelőzésével kapcsolatos gazdasági vonatkozások. A könyv az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontja, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodájának együttműködésével készült.
Teljes szöveg

A kiadvány egy, széles köröket érintő kérdésre keresi a választ nevezetesen arra, hogy az Európai Régió tagországai milyen előrehaladást értek el a klímaváltozás egészségre gyakorolt hatásainak kivédésében. A klímaváltozással szembeni fellépés, illetve a változásokhoz való alkalmazkodás feltérképezése érdekében egy kérdőív kitöltésére kérték fel 2012 nyarán a klímaváltozás egészségügyi kihatásaival foglalkozó (HIC) munkacsoport tagjait., akik az Európai Környezetegészségügyi Munkabizottság irányítása mellett fejtik ki tevékenységüket. 22 tagország válaszolt az átfogó kérdőívre, melynek témakörei a következők voltak: a klímaváltozással járó folyamatok kontrollálása, a változások általi érintettség, a kihatások és az ezekhez való alkalmazkodás értékelése, országos és területi alkalmazkodási stratégiák, a klímaváltozás enyhítése, az egészségügyi rendszerek ilyen jellegű tevékenységének megszilárdítása, a jelenséggel járó folyamatok jobb felismerésének előmozdítása és az erre irányuló kapacitásbővítés, üvegházhatással kapcsolatos egészségügyi szolgáltatások és a jó gyakorlat együttes alkalmazása.
Teljes szöveg

Az Egészségügyi Világszervezet által megjelentetett kiadvány a „Roma egészség – esettanulmány-sorozat” címen publikált sorozat részeként foglalkozik a WHO Európai Régiójában élő roma populáció egészségi állapotával. A sorozat fórumot képez a népességcsoport egészségének és jóllétének javítását szolgáló ismeretek közléséhez.
Teljes szöveg

Az Európai Egészségügyi Jelentés mint a WHO Európai Regionális Irodájának kiemelt fontosságú kiadványa háromévente jelenik meg. Az ez évben, 2015-ben kiadott jelentés fő célkitűzései:

• a 2020-ra kitűzött egészségügyi célok (Health 2020) megvalósításához vezető eredmények bemutatása,
• az egészségügyi tájékoztatás és evidencia új határköveinek jelzése a 2020-ig és az azon túl történő egészségügyi monitorozás hatékonyabbá tételéhez, beleértve a szubjektív jólléttel kapcsolatos méréseket.

Teljes szöveg

2008 óta, a WHO Európai Regionális Irodája és az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontja együttműködésben az Európai Bizottsággal folyamatosan monitorozza a gazdasági válság európai egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatását, és az „Egészség és Financiális Krízis Monitor” metódus révén kapcsolatrendszert épít ki az illetékesek között. Teljes szöveg

A könyv az egyes európai országok viszonylatában térképezi fel az átfogó pénzügyi és gazdasági krízisre hozott egészségpolitikai válaszintézkedéseket, és ily módon nyújt tájékoztatást a döntéshozók, kutatók és más szakemberek számára a krízissel szembeni fellépés sajátos országos vonásairól.
Teljes szöveg

A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (International Agency for Research on Cancer – IARC) mint az Egészségügyi Világszervezet onkológiai problémákra specializálódó intézete, 2003 óta ad ki jelentést a betegséggel kapcsolatos világhelyzetről.

A 2015-ös év határkőként szerepel a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésére irányuló fejlesztések megvalósítását kitűző átfogó tervezetben. A jelentés a 2014-es adatok alapján végzett értékelésekből kiindulva ad áttekintést a kitűzött célok regionális és globális szinten való megvalósításában elért eredményekről.