|
||
A WHO kiadványai közül ez a kötet tűzte először céljául egy kétrészes tanulmány alapján az ápolási tevékenység egészségügyben betöltött szerepének átfogó ismertetését. A dokumentum széles körű áttekintést nyújt 14 európai ország viszonylatában az ápolói hivatást választók munkaerő-helyzetének szerkezeti és szervezeti változásairól. Az ismertetett országok közül 12 (Belgium, az Egyesült Királyság, Finnország, Németország, Görögország, Írország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország és Svájc) az EU-által finanszírozott (RN4CAST) tanulmányban már eredetileg is szerepelt, ezeket egészítette ki az újabb dokumentumban Litvánia és Szlovénia további földrajzi és jogalkotási változókat képviselő gyakorlata.
Míg az RN4CAST vizsgálat főként az aktív ellátásban és a sebészeteken dolgozó nővérek munkatapasztalatairól, azaz személyi feltételeik alakulásáról, és ez utóbbinak a betegkimenetekre és az ellátás minőségére gyakorolt hatásáról szól, addig az aktuális dokumentum az ápolónők munkakörnyezetét képező egészségügyi rendszer egyéb jellemzőit járja körül, és feltérképezi a nővéreket képző helyszíneket, az ápolónők munkakörülményeit, a betegellátást és az ezeket szabályozó stratégiákat. Az esettanulmányokat összehasonlító elemzés eredményei igen nagymérvű eltéréseket mutatnak ki a munkaerőhelyzet minden vonatkozásában: az ápolói képesítések kiadásának szabályozásában, a nővérek és orvosok arányában vagy a nővéreknek a lakossághoz viszonyított számát meghatározó munkaerő-tervezésben. Míg a komparatív elemzés konkrét képet ad az egyes országok gyakorlatában jelentkező eltérésekről, addig rámutat az Európai Uniónak a különböző elemeket koherens egységgé ötvöző szerepére is. Az ápolási tevékenység mindig is meghatározó volt a betegségek kimenetének alakulásában, és mivel az egészségügyi rendszerek a növekvő igények következtében radikális változáson mennek át, a nővérek szerepe ezzel még inkább előtérbe kerül. |