Elhunyt Bayer István professzor

Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság nekrológja

Szomorúan tudatjuk, hogy Bayer István professzor úr életének 93. évében 2016. szeptember 3-án elhunyt. Végakaratának megfelelően, hamvasztás utáni búcsúztatására családi körben kerül sor a Szent Gellért urnatemetőben

Bayer István 1923. október 18-án Budapesten született, gyógyszerész családban. 1945-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Édesapja a háború civil áldozata lett, ezért még az évben átvette az Andrássy úti „Magyar kereszt” elnevezésű családi patika vezetését. 1949-ben Schulek professzor mellett egyetemi doktori címet szerzett. 1950-ben a patika államosítása után a Kőbányai (Richter) Gyógyszergyárba került a Növényüzembe, majd a Növénykémiai kutatórészlegbe. Két év múlva a Gyógyszeripari Kutató Intézet Biokémiai részlegében folytatott növénykémiai kutatást.

Bekapcsolódott az V. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztési munkáiba, majd annak Addenduma, valamint a Formulae Normales előíratainak kidolgozása már az Egészségügyi Minisztérium Műszaki Fejlesztési Osztály keretében folyt, melynek vezetését 1956-ban vette át. A VI. Gyógyszerkönyv szerkesztése mellett, gyógyszerhatóanyagok vizsgálatára fejlesztett ki új módszereket, ez vált az 1960-ban megvédett kandidátusi értekezése témájává. 1962-ben az akkor létesített Országos Gyógyszerészeti Intézet vezetésére kapott megbízást. 1961-ben a New Yorkban tartott Egységes Kábítószer Egyezményt kidolgozó ENSZ konferencián sikerült a Bayer István – Vértes Imre által kidolgozott tanulmány elfogadtatásával a hazai morfin gyártást megmenteni.

1967-től hét évig volt az ENSZ Kábítószer Főosztályának munkatársa és tizenkét éven át képviselte Magyarországot az ENSZ Kábítószer Bizottságban, melynek titkára lett. Számos szakkonferencián képviselte az ENSZ főtitkárát.

Hazatérve, 1973-tól az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatójaként betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia – Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti-Gyógyszerkönyvi Bizottság elnöki tisztét. Az intézet részt vett a WHO Nemzetközi Gyógyszerkönyv szerkesztésében, együttműködött a nyugat-európai országokkal, valamint a kelet-európai – Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) – országokkal a gyógyszerellenőrzés területen. Az ENSZ Kábítószer Bizottságában, valamint a WHO megfelelő bizottságában több mint két évtizedig konzultánsként tevékenykedett, utóbbinál a Collaborating Centre for Drug Information and Quality Assurance igazgatójaként (1982-1990). Nyelvismerete, széleskörű műveltsége, kiváló kommunikációs képessége és nem utolsósorban a szakmai felkészültsége a külföldi partnerek elismerését is kivívta. 1970-ben Gyógyszerészeti Tanszék létesült az Intézetben, mely a gyógyszerészek továbbképzését és szakosítását szolgálta. Ez professzori kinevezéssel járt.

Szakirodalmi tevékenysége – munkakörének és kutatási témáinak megfelelően – elsősorban a (gyógy)növénykémia, a gyógyszeranalitika és a gyógyszerellenőrzés témakörébe tartozott. A későbbiekben – ENSZ tisztviselői munkásságát követően – egyre több kábítószer ellenőrzéssel és drogkutatással foglalkozó közleménye jelent meg. 1986-ban megvédett akadémiai doktori disszertációja szintén ezzel a témakörrel foglalkozott. „A Kábítószer”, „A drogok történelme” címmel könyveket jelentetett meg. Részt vett több drog-prevencióval foglalkozó szervezet munkájában, a Sziget Droginformációs Alapítvány kuratóriumának elnöke volt.

Mindenkor jelentős szerepet vállalt a szakmai közéletben. Tevékenysége szorosan kapcsolódott a Magyar Gyógyszerésztudományi Társasághoz (MGYT). 1959-1964 között főtitkára volt a Gyógyszerész Szakcsoportnak (az MGYT jogelődjének) és tagja volt annak a delegációnak, amely az MGYT FIP tagságának helyreállítását kezdeményezte, eredményesen.

Tizenöt éven át szerkesztette Társaságunk tudományos folyóiratát, az Acta Pharmaceutica Hungarica-t. Társaságunk másik lapjában, a Gyógyszerészetben is rendszeresen publikált, az utóbbi években számos gyógyszerésztörténeti témájú cikket jelentetett meg. Legutóbb a Gyógyszerészet 2016. júliusi számában olvashattuk a gyógyszertárak államosítására emlékeztető írását: „Július 28. a magyar gyógyszerészet gyásznapja: 1950-ben ezen a napon államosították a gyógyszertárakat és a gyógyszerészek, az egészségügy „kizsákmányolói”, a proletárdiktatúra áldozataivá váltak” címmel.

Eredményekben gazdag, kiemelkedő tevékenységét az alábbi kitüntetésekkel ismerték el: a Munka Érdemrend arany fokozata (1974),  Winkler Lajos Emlékérem (1982), Szocialista Magyarországért (1984), Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje (1994), Serge Sotiroff Érem (ENSZ, 1994), a Magyar Gyógyszerész Kamara Aranyérme (2000), Kabay János Díj (2001), Batthyány-Strattmann László-díj (2003), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2006).

Társaságunk Bayer István professzor sokoldalú tudományos munkásságát a következő kitüntetésekkel jutalmazta: Schulek Elemér Emlékérem (1977), Than Károly Emlékérem (1984), Societas Pharmaceutica Hungarica jutalomérem (1991), Szebellédy László Emlékérem (1996), az MGYT Szenátusának elnökségi tagja (2001), Kazay Endre Emlékérem (2003), Nikolics Károly Emlékérem (2009) és Ernyey József Emlékérem (2009).

Társaságunk Elnöksége nevében tisztelettel fejet hajtunk Professzor úr kiemelkedő nemzetközi és hazai munkássága előtt!

Nyugodjon békében!

Könyvtárunkban megtalálható könyvei és folyóiratcikkei itt.