A magyar balneológia aranykora : az egyesület első ötven éve

Gömör B. A magyar balneológia aranykora : az egyesület első ötven éve [Internet]. Budapest: GMR Reklámügynökség Bt; 2006. 86 o. Elérhető: https://mek.oszk.hu/19500/19585/19585.pdf

Felmerülhet a kérdés, hogy miért most került sor ennek a könyvnek a megírására és kiadására? A válasz egyértelmű. A Magyar Balneológiai Egyesület, ez a patinás orvos társaság, a szocializmus évtizedei alatt és még azután is, nem tudott széles alapon nyugvó társadalmi egyesületi életet kifejteni. Gyakran elhangzó megállapítás volt, hogy csak a már eléggé idősek érdeklődnek a balneológia után, amely mára már különben is elvesztette jelentőségét. Nos, jelen pillanatban a Magyar Balneológiai Egyesület, virágzó tevékenységet folytat, évi kongresszusain, több mint 300-an vesznek részt, majdnem lehetetlen minden jelentkező számára előadási időt biztosítani. Nemzetközi jelentőségű, hogy az egyesület elnökét, dr. Bender Tamást 2003-ban a balneológiai világszervezet, az ISMH elnökévé választották, s ezzel egy időben dr. Géher Pál a világszervezet pénztárosa lett. Így mondható, hogy Budapest a balneológia fővárosává vált. A szakmának az egyesületi életen kívüli felértékelődését jelzi – igaz nem a balneológia szóval fémjelezve – hogy 2005-ben Magyarországon először létesítettek fizioterápia tárgykörben egyetemi tanári állást, s azt a szegedi egyetemen Bender Tamás nyerte el. Mindezekhez társul még, hogy a Magyar Balneológiai Kutató Alapítvány anyagi lehetőségei jelentősen bővültek, kutatásokat tud finanszírozni és e könyv megírására is pályázatot írt ki. Csodálkozni kell azon, hogy a magyar balneológia korábbi fénykorát jelentő több mint 50 éves egyesületi működésről eddig soha senki nem próbált összefoglaló írást megjelentetni. Koromnál fogva magam még beszélgethettem nagy tanúkkal (Schulhof Ödön, Frank Miklós, Gáspárdy Géza, Richter András, Bakos László, stb.), akik mindig szeretettel és vágyódással beszéltek a II. világháború előtti balneológiai gyakorlatról illetve tudományos tevékenységről. Sajnos nem igyekeztek rögzíteni az általuk ismert tényeket, megmenteni tárgyi és főleg írásos dokumentumokat. A későbbiekben már természetszerű, hogy nem volt vállalkozó szellemű fiatal e feladat megoldására. Magam nagyon örülök, hogy a mostani pozitív balneológiai helyzet hatására nekigyürkőzhettem ennek a témának. Elöljáróban leszögezhetem, hogyha valaki fáradságos de következetes munkával keresgél a 6 könyvtári és levéltári adatok között, akkor szinte teljesen kideríthető a nagy múltú egyesület igazi virágkora, azaz az I. világháborúig tartó időszakasz. Ekkor még valamennyi általános orvosi szakma képviselői a legmagasabb szinten jelen voltak az egyesület életében. A két világháború közötti időből, a visszafogottabb működésről már kevesebb adat lelhető fel. Nyilvánvaló, hogy ezt a szerény művet szükséges egy folytatásnak követni, melyben az utóbbi hatvan év története elevenedhetne meg, igaz még szerényebb dokumentumok alapján. S végezetül a távoli jövőben majd megírhatja valaki a magyar balneológia jelen fényes időszakát. A tárgyban végzett könyvtári és levéltári kutatások túlnyomó többségére a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár nagyszerű anyaga adott lehetőséget. Köszönetet mondok dr. Kapronczay Katalinnak és dr. Magyar László Andrásnak a könyvtári és Domján Lajosnak a levéltári anyagok tanulmányozásában nyújtott segítségéért. Az Országos Levéltárat is köszönet illeti, ott az Országos Balneologiai Egyesület egy vaskos dossziéját volt módom tanulmányozni. A kézirat összeállításában nyújtott technikai segítségért Somoghy Katalinnak, a könyv esztétikai megjelenítéséért Dömény Csabának mondok köszönetet. A szerző