A primer prevenció helyzete hazánkban / Tompa Anna

In: Népegészségügy. – ISSN 0369-3805. – 2009. 87. évf. 4.

A hazai primer prevenció helyzete azért nem felel meg a nemzet fejlettsége alapján elvárható szintnek, mert az egészségügyre fordított összegekből a primer prevenció csupán 3%-ban részesül. Az 1972-ben bevezetett finnországi, észak karéliai vizsgálatok és intervenciós programok bebizonyították, hogy a primer prevenciós stratégiák következetes végrehajtása 10-20 év alatt radikális változást jelent a népesség morbiditási és mortalitási struktúrájában. A szív-érrendszeri halálozás 73%-os csökkenése mellett az összes nem fertőző betegség halálozása 45%-kal csökkent, ami a várható élettartamot 6-7 évvel növelte meg. A WHO segítségével ezt a programot a pozitív tapasztalatok alapján az egész országra kiterjesztették. A szakmai megalapozottság mellett a hosszú távú nemzetben, népben való gondolkodással és az anyagi források ésszerű átcsoportosításával hazánk is képes lenne erre a megújulásra. Az OLEF felmérések alapján ugyanis kiderült, hogy a szakmai érvekkel, a javító szándékkal szemben a lakosságnak nincsen ellenállása, viszont joggal várja el a hatalomtól az egészséges életformát támogató magatartás anyagi és erkölcsi megsegítését. A széles körű összefogás nélkül a finneknek sem sikerülhetett volna eredményeket elérni. A dohányzásra való rászokás megfékezésével, egy átgondolt ifjúságpolitikával a káros szenvedélyek helyett valós sikereket ígérő oktatáspolitikát kell folytatni, ami értelmet ad az ifjúságnak, hogy megküzdjön a tudásért, a szakképesítésért és érezze azt, hogy a társadalomnak szüksége van a munkaerejére, aminek záloga az egészsége.