Egyre többen tiltatják ki magukat a játéktermekből / Varga Bence

Idén az első fél évben már százötvenen kértek a Szerencsejáték Felügyeletnél önkorlátozást, az érintettek jellemzően öt évig maradnának távol szenvedélyüktől.
Magyarországon a szerencsejáték- függőségben szenvedők 2016. ja­-nuár 1. óta tehetnek jelentős önkorlátozó nyilatkozatot a Szerencsejáték Felügyeletnél. Ennek értelmében egy vagy több szerencsejáték fajtára vagy adott szervezőkre – így kaszinókra vagy játéktermekre – kiterjedően önmagukat tiltatják el szenvedélyük tárgyától egy, három, esetleg öt évre. Az absztinencia vonatkozhat a kártyateremben szervezett kártyajátékokra, játékkaszinókra, online kaszinókra, illetve távszerencsejátékokra, valamint mind a négy kategóriára együttesen.

Az önkorlátozás megjelenése óta évente egyre többen élnek a lehetőséggel – derült ki a Szerencsejáték Felügyelet lapunknak megküldött adataiból. A hozzájuk beérkező nyilatkozatok alapján 2016-ban összesen hetvenhatan éltek az önkitiltással, 2017-ben kilencvennyolcan, tavaly pedig kétszáztizennyolcan. Az év első felében százötvenen kívántak gátat szabni játékszenvedélyüknek, 2018 hasonló időszakában ez a szám százhét volt. Vagyis úgy tűnik, a tendencia folytatódik.

Az adatsorokból kirajzolódik az is, hogy az érintett személyek többsége a leghosszabb, ötéves kitiltást választja, ugyanakkor évről évre egyre többen ikszelik be a rövid távú önkorlátozást is. A játékosok jellemzően mind a négy szerencsejátékfajtára tesznek nyilatkozatot, és ritkábban vannak olyanok, akik csak kifejezetten egy kategóriára nézve nyilatkoznak. Ugyanakkor az érintettek jelentős része – feltehetően évente több ezren – az adott szervezőnél nyújtják be nyilatkozataikat, nem pedig a felügyeletnél.

Hogy miért döntenek az önkorlátozás mellett egyre többen, arra kutatások hiányában csak tippelni lehet. Ott lehet a családi nyomás is a háttérben, de az is, hogy belátja a játékos, hogy külső korlátok segíthetnek neki, mivel egyedül nem képes ellenállni a késztetésnek – nyilatkozta lapunknak Demetrovics Zsolt addiktológus. Az ELTE professzora szerint fontos látni, a játékszenvedély olyan betegség, ahol a visszaesés kockázata rendkívül magas, és olyan esetekben, amikor az érintett visszazuhanna, az önkorlátozás hasznos „mankó” lehet, hogy ezen a mélyponton átlendüljenek. Ugyanakkor megjegyezte, az önkitiltás – amely lehetőséget egyébként érdemes lenne szélesebb körben ismertté tenni – önmagában nem elég, komplex kezelésre van szükség, amelynek a gyógyszerek, a pszichoterápia és a sorstárssegítő csoportok éppúgy része, mint a jogi és fizikai korlátozások. Hangsúlyozta, az ELTE fenntart egy Szerencsejátékos Segélytelefont is, amely a 06 1 411-6778 telefonszámon hívható.
forrás