Stratégia híján: mindhalálig alkohol

Hazánkban alig több mint 15 ezer a nyilvántartott alkoholisták száma, a betegek 90 százaléka soha nem kér segítséget, írja a Népszava.

Petke Zsolt pszichiáter, a Nyírő Gyula Országos Pszichiát­riai és Addiktológiai Intézet (OPAI) osztályvezetője maga is függő, bár már több mint 1184 napja tiszta. Hiába szakértője a témának, mint mondja, a belátás és a segítségkérés neki is évekbe telt. „Az első felkiáltójel az volt, amikor elkezdtem azt érezni, hogy körülöttem mindenki ellenség, egyre kevesebb barátom van, és a gyermekeimmel szemben is kemény szülővé kell válnom ahhoz, hogy tiszteljenek. Akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy segítséget kérjek, de így is három év telt el, mire eljutottam egy önsegítő csoportba, re­ha­bilitáció­ra” – meséli a Népszavának. És ő legalább eljutott kezelésre. A függők 90 százaléka haláláig nem hagy fel az ivással.

Csupán 10 százalék ismeri fel, hogy probléma lehet, de akkor is hosszú idő, mire lépnek, ha egyáltalán lépnek. Ezt sem teszi meg ugyanis mindenki. Az alkohol esetében nem mindig könnyű eldönteni, hogy kit nevezhetünk függőnek. Pista bácsit, aki családi minta alapján mindennap békésen elszopogat egy pálinkát vagy egy sört, vagy Mátét, aki stresszlevezetés gyanánt hetente egyszer iszik néhány pohárral, esetleg Irént, aki havonta csak egyszer néz a pohár fenekére, de akkor nagyon? Elképzelhető, hogy egyikük sem függő, de az is, hogy mindannyian. Alkoholbeteg ugyanis nem csak az lehet, aki mindennap iszik, sőt elképzelhető, hogy ő ­egyáltalán nem az.

Annak ellenére, hogy idehaza elsődlegesen nem a drog, hanem az alkohol okozza a legtöbb függőséget, a problémával továbbra sem foglalkozik kellő alapossággal a kormány. 2014-ben szó volt ugyan arról, hogy lesz végre nemzeti alkoholstratégia, de ez azóta is csak jövő idő. Akkor az anyag a „Szakpolitikai Program az Alkoholprobléma Visszaszorítására 2014–2018” néven futott. Sőt az egészségügyi államtitkárság a Népszavával azt közölte: koordinálásukkal az Országos Addiktológiai Centrum dolgozta ki az alkoholfogyasztás visszaszorítását célzó, „a nemzetközi tudományos eredményekkel szinkronban lévő” tervet. Mint írták: „Magyarország számára a legtöbb országénál jelentősebb terhet jelent az alkoholfogyasztás, a visszaszorítása érdekében fel kell lépni”. Lépni azonban ebben az ügyben azóta sem sikerült, hiába telt el 5 év.

Pedig a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egy 2013-as felmérésében már megkongatta a vészharangot. Szerintük az alkoholizmus az egyik leggyakoribb halálok Európában, az ebből fakadó rákbetegségek aránya pedig nálunk a legmagasabb. Évente 6-7 ezren halnak meg Magyarországon májzsugorodás miatt, amit közvetlenül az alkohol idéz elő.

Néhány évvel később is reflektorfénybe kerültünk mint negatív példa. A 2016-ban megjelent European Report on Alcohol Policy jelentése szerint Magyarország egyike azon országoknak, amelyeknek nincsen semmiféle alkoholkezelési stratégiájuk. Ráadásul az ország nem osztott meg alkoholfogyasztási adatokat sem az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) még 2014-ben. A szervezet becslései szerint Magyarországon a népesség 9,4 százaléka, vagyis majd’ 1 millió ember alkoholfüggő.

forrás