A dohányzásról való lemondást elősegítő kurzust tartottak nemrégiben az Állami Szívkórházban. A Dr. Mucsi János tüdőgyógyász-belgyógyász főorvos vezette előadáson a balatonfüredi intézet szakdolgozói, orvosai és a külső intézetek szakemberei vettek részt.
„Betegeink 20 százaléka dohányzik, ha a fiatalabb korosztályt vizsgáljuk, azokat, akik 40-50 éves korukban kapnak infarktust, 80 százalékuk dohányzik. Nagyon nagy szám, ezen változtatni kell” – kezdi bevezetőjét Dr. Simon Attila kardiológus, a füredi kórház orvosigazgatója.
„Tovább megyek, Magyarországon évente 16 ezren kapnak infarktust, közülük körülbelül minden negyedik beteg dohányos. Rémisztő adatok, mégis többen kockára teszik életüket, hiába igyekszünk felhívni arra a figyelmet, tíz évvel kevesebbet élnek azok, akik „füstölögnek”. Egy dohányos idővel vagy tüdő, vagy szívbeteg lesz és akkor érgyógyászati kezelésre szorul, vagy netán stroke-ot kap. Sokan vannak, akik a kezelést követően változtatni szeretnének életvitelükön, megválnának káros szenvedélyüktől – ám erős az addikció. Tehát ha bekerül az egészségügyi intézménybe a beteg, idő, energia és komplett team kell ahhoz, hogy valódi segítő kezet tudjunk nyújtani számára. Ehhez a kérdéshez a rehabilitáció során nem lehet laikusként hozzáállni, hiszen érzelmi kérdés is a beteg részéről a káros szenvedélye. Másfajta kommunikációt kell folytatnia a kezelőorvosnak, nem lehet szárazon közölni a tényeket, a további teendőket az életmódváltással kapcsolatosan. Megfelelő környezet és a témában jártas személyzet szükséges hozzá. De nemcsak a szakdolgozóknak, a kardiológusnak is – aki például a nyitott szívműtét utáni rehabilitációt végezi – ismernie kell ezt a fajta függőséget és a technikákat, hogyan lehet tőle megszabadulni.”
A rehabilitáció része tehát a másodlagos megelőzés, az Állami Szívkórházban pedig azt vallják, egy rehabilitációs intézménynek épp ezért feladta az, hogy ehhez profi szinten, delegált feladatmegosztással, kialakított metodikával álljon hozzá. A Szívkórház régóta működtet ilyen modellt. Mint szakemberek mondják, komplexen kell látni a problémát, az egyes szereplők feladatkörét ebben a folyamatban, hogy tudják, együttes erővel, ténylegesen mit tehetnek a betegek érdekében. Ezért is szervezték meg önerőből, szakmai lelkesedésből, Prof. dr. Veress Gábor főigazgató támogatásával, Dr. Mucsi János vezetésével azt az előadást Balatonfüreden, melyen szakdolgozók, orvosok, pszichológusok is részt vettek.
„Régóta szakmai kapcsolatban állunk Dr. Mucsi Jánossal, aki egyébként a gödöllői Erzsébet Gondozóház igazgató főorvosa, ismert és elismert szakember ezen a területen. Egy működő modellt mutatott be a résztvevőknek, tette ezt pusztán szakmai elhivatottságától vezérelve. Nemcsak a mi dolgozóink vettek részt a kurzuson, képviseltették magukat a Magyar Honvédség Balatonfüredi Rehabilitációs Intézetének, valamint a Pécsi Tudományegyetem Kardiológiai Rehabilitációs osztályának munkatársai is. A modell túlmutat a minimálintervención, ami minden egészségügyi dolgozótól elvárható. Hogy azonosítsam, a páciens dohányzik, a betegség kialakulásában a dohányzásnak szerepe volt, és tanácsoljuk, hogy hagyja abba. De önmagában ez messze nem elég, hogy hosszú távú sikereseket érjünk el. Ez olyasmi, mint a dietetika, vagy épp a pszichológia, kell egy átgondolt program, kimunkált részletekkel, hogyan azonosítsuk a beteget, hogyan jellemezzük a dohányzáshoz való attitűdjét, ha a leszokáson gondolkodik, akkor lássuk, hogy épp milyen szakaszban van. Csak ekkor tudunk segíteni neki, és így ajánlhatunk például gyógyszeres kezelési lehetőségeket is. Mert túl azon, hogy motivációs tréninget tartunk a betegeknek, a függőségi testi tüneteket is ki kell kapcsolni. Három olyan gyógyszer is a piacon van, melyek alkalmazásával háromszorosára emelhető a tartósan nem dohányzók száma.
De vajon mennyire sikeres egy-egy rehabilitáció?
„Nagyon nehéz dolga van a szakembereknek, a lemondási adatok nem igazán jók” – mondja Dr. Simon Attila orvosigazgató. „Ha az európai adatokat nézzük, akkor azt mondjuk, ha valaki érrendszeri megbetegedésben szenved a káros szenvedélye következményeként, akkor 50 százalék annak az esélye, hogy újfent visszaszokik. Társadalmi, társas okai is vannak, ami köti őket a dohányzáshoz, még akkor is, ha az élete került veszélybe, legyen szó akár daganatról, gyomor-bélrendszeri vérzésről, tüdőbetegségről – mégis újra megkockáztatják és rágyújtanak. De elhivatottak vagyunk. A pulmonológiai intézményeknél van egy jól működő lemondást segítő szolgálat, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben egy ezt megalapozó szakdolgozói képzés. A kardiológiai rehabilitációban eddig nem volt ilyen, az intézményrendszerben szervezett képzés a team tagjainak. A program, amit szerveztünk azonban mutatja az irányt, a szakma elkötelezettségét.”
'Országos Egészségtudományi Szakkönyvtár'
06(1) 354-5377
konyvtar@okfo.gov.hu