Az EU új drogpolitikai akciótervéről

Az Európai Unió még 2013-ban fogadta el a drogstratégiáját, amely 2020-ig fogalmazott meg hosszú távú célkitűzéseket. Ezeket fordítják le rövidtávú, hároméves cselekvésekre az akciótervek, amelyek közül a másodikat (2017-20) éppen most tette közzé az Európai Bizottság. Mint a Bizottság negyvenhárom szakemberből álló civil fórumának egyik vezetője, tanácsadóként én is részt vettem az előkészítésében, így volt rálátásom az egész folyamatra.

Az Európai Uniónak nincs olyan értelemben vett egységes drogpolitikája, mint amilyen például a közös agrárpolitika. Az egyes tagállamok önállóan döntenek arról, hogy milyen jogi megítélés alá esik a drogfogyasztás, vagy hogy milyen intézményes keretek között történik a drogfüggők ellátása, lehetővé teszik-e a kannabisz legális forgalmazását vagy sem, vagy hogy milyen prevenciós programokat vezetnek be az iskolákba. Azonban a tagállamok felismerték azt is, hogy ez egy határokon átnyúló probléma, amelynek megfelelő kezelése szükségessé teszi az egyes tagállamok között a beavatkozásoknak valamiféle szinkronizálását. Ehhez pedig szükség van egy közös drogstratégia kialakítására, amely meghatározza a közös alapelveket és értékeket, összehangolja, hogy milyen színtereken milyen típusú beavatkozásokra van szükség, és hogy ezek eredményességét miként lehet mérni.

Az előző akcióterv értékelését külső cégek (RAND és EY) végezték el, amelyek számos fontos megállapítást tettek az európai drogpolitikákkal kapcsolatban:
– a keresletcsökkentés (egészségügyi, szociális ellátás) terén jóval kevesebb fejlesztés történik, mint a büntető-igazságszolgáltatás (kínálatcsökkentés) területén;
– hiányoznak azok a hatásvizsgálatok, amelyek azt elemeznék, hogy mennyit és mire költenek az államok a drogpolitika terén, és mit érnek el vele;
– mivel a drogpiac jelentős része áthúzodott az Internetre, jóval több online beavatkozásra lenne szükség a megelőzés és ártalomcsökkentés terén;
– szükség lenne értékelni az új kannabisszal kapcsolatos politikákat (pl. cannabis social club-ok Spanyolországban), és ezek megvitatásához fórumokat kellene teremteni;
– az ártalomcsökkentés terén számos tagállamban negatív trendek tapasztalhatók a programok elérésében, és az ártalomcsökkentésnek a hagyományos programokon (tűcsere, metadon) túl is szerepet kellene adni.

Az új akcióterv követi a drogstratégia felosztását, 5 pillérből áll:

1. Keresletcsökkentés (megelőzés, kezelés, ártalomcsökkentés)
2. Kínálatcsökkentés (büntető-igazságszolgáltatás, büntetésvégrehajtást stb.)
3. Koordináció (a tagállamok és az európai intézmények munkájának összehangolása)
4. Nemzetközi együttműködés (az EU közös fellépése az EU-n kívül, például a drogtermelői országok kormányaival való együttműködés)
5. Tájékoztatás, kutatás, monitoring és értékelés (a drogfogyasztással, drogpiaccal kapcsolatos trendek nyomon követése, a politikák hatásvizsgálata)

a teljes cikk a Drogriporter oldalán olvasható.