A graffititől a köztéri művészetig / Hárdi István

In: LAM, 2018, 28, (1-2) 72-79.

A graffiti kérdését általában kétféle megközelítés jellemzi: jogi érvelés az illegális falfestéssel szemben, amely a törvényszegést, a tulajdonsértést és a károkozást hangsúlyozza, és vandalizmusról beszél. A másik a megértő – sőt, lelkes néző – a bennük fellelhető alkotást, a mű vészi élményt értékeli. Mindkét vélekedés érthető. Az egyik a tulajdon károsítása, a környezet nyugtalanítása, a falfirka megtisztításával járó költségek miatt ellenséges, sőt elutasító. A második az esztétikai érték, a modern művészet és környezet gazdagítása miatt a graffiti mellett áll, és többnyire elragadtatva szól az utcai, köztéri művészetről, mint a kortárs művészet új ágáról. A meglévő ellentétek ellenére a pszichopatológiai, pszichoanalitikus és szociálpszichológiai megközelítés új megvilágításba helyezheti a graffiti értelmezését. …
…Ismert, hogy számos graffitiző rossz családi körülmények között él. Gyakori az alkohol- és drogfüggőség. A szenvedélyszerű firka, a társuló drog- és alkoholhasználat, a marginális élet személyiségzavarra is utalhat. Tevékenységükben fontos szerepe van az öngyógyításnak, ami elsősorban a cenzúrázatlan, szabad tevékenységben, véleménynyilvánításban, önmegerősítésben nyilvánul meg…

A teljes cikk a könyvtárban megtalálható.