Az Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról 2015 (OLAAP 2015) reprezentatív lakossági felmérés módszertana és a minta leíró jellemzői / Paksi Borbála [et al.]

In: Neuropsychopharmacologia Hungarica. – 2017. 19. évf. 2. sz., p. 55-85.

Tanulmányunkban a magyar népesség addiktológiai problémáinak feltérképezésére irányuló országos reprezentatív felmérés (Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról – OLAAP 2015) általános módszertani hátterét és főbb metodológiai eredményeit mutatjuk be. A felmérésben a dohányzás, az alkohol- és az egyéb pszichoaktív szerek használata mellett a következő viselkedési addikciókat vizsgáltuk: Problémás szerencsejáték használat (PGSI, DSM-V), Evési zavar (SCOFF), Problémás internet használat (PIUQ), Problémás online játék használat (POGO), Közösségi oldalak problémás használata (FAS), Testedzés addikció (EAI-HU), Munkafüggőség (BWAS), Kényszeres vásárlás (CBS). A tanulmányban leírásra kerülnek a kutatásban felhasznált mérőeszközök, az alkalmazott mintaválasztási és adatfelvételi stratégia, továbbá a mintaeléréssel, valamint az alkalmazott epidemiológiai mérőeszközök megbízhatóságával és érvényességével kapcsolatos módszertani eredmények. Az OLAAP 2015 kutatás a 18-64 éves népesség bruttó 2477, nettó 2274 fős, országos reprezentatív mintáján készült, a 18-34 éves fiatal felnőtt populáció felülreprezentálásával. Az alkalmazott súlyok megoszlásának statisztikai mutatói alapján a súlyozás nem jelentett durva “mesterséges beavatkozást” az adatbázisba, a minta reprezentativitása kevéssé sérült. A 18-64 éves súlyozott minta nagysága 1490 fő, s a súlyozott mintában 95%-os megbízhatósági szinten érvényes elméleti hibahatár mértéke +-2,5%, ami a mintavételi tervnek megfelelő. Az adatok megbízhatóságának, a mintavételen kívüli hibák nagyságának adatbázison belüli eszközökkel történő vizsgálata alapján azt mondhatjuk, hogy az összesített életprevalencia értékekbe az inkonzisztenciák viszonylag kis torzítottságot visznek, s az adatbázis a különböző szerhasználó magatartások rizikófaktorainak megbízható becslését teszi lehetővé. A viselkedési addikciók előfordulási gyakoriságának becslésére alkalmazott mérőeszközök reliabilitási mutatói megfelelőek, bár néhány mérőeszköz esetében a mutatók arra utalnak, hogy érdemes megvizsgálni egyes tételek elhagyásának lehetőségét. A kutatás mintavételen kívüli hibákat jelző paramétereinek a korábbi kutatások módszertani eredményeivel való összehasonlítása azonban azt jelzi, hogy a tendenciák becslése, illetve interpretálása fokozott odafigyelést, esetleg korrekciós eljárások alkalmazását teszi szükségessé.