“A kórházban kezeltek több, mint fele alkoholista”

Amikor az interjú előtt telefonon beszéltünk, azt mondta, a belgyógyászatokon fekvő betegek körülbelül 60 százaléka valójában alkoholbeteg. Ez elég magas szám, hogy jött ki? A köztudatban csak az van benne, hogy az alkohol károsítja a májat, de azt már kevesebben tudják, hogy okozhat hasnyálmirigy-gyulladást, gyomorfekélyt vagy gyomorvérzést is. Az orvosok általában mégis a szövődményt próbálják kezelni, pedig ha a beteg lemondana az alkoholról, a betegsége is megszűnne. Az Országos Alkohológiai Intézetben korábban úgy számoltak, a kórházban fekvők 65 százaléka valójában alkoholista. Mivel ez az intézmény már nem létezik, nincsenek friss adataink, de a magyarok továbbra is fejenként 12-13 liter száz százalékos alkoholt isznak meg évente, szóval nem történhetett nagy változás.Ha ez igaz, akkor a betegek több, mint felét rosszul kezelik. Miért nem tűnik fel az orvosoknak, ha valaki alkoholista?Ennek több oka van, az egyik a képzés hiányossága. Az addiktológia választható tantárgy az egyetemen, és általában nem gyakorlati szakemberek tartják, akik kevésbé tudják, hogyan lehet felismerni, ha valaki alkoholbeteg. Szerintem az orvosok jó része úgy gondolja, hogy ez olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. A végén már tényleg nem nagy kunszt felismerni, a lényeg az lenne, hogy időben észrevegyék a problémát. De a betegek és a hozzátartozók általában tagadnak, az orvos pedig elhiszi, amit hall. (…)

Tegyük fel, hogy az orvosnak feltűnik, mi van a háttérben, és szól róla a betegnek. Hogyan jut el végül az addiktológiára?

Az nem egyszerű dolog, mert a betegnek el kell fogadnia, hogy az alkoholtól vannak a bajai, és akarnia kell változtatni. Sokan nem akarnak, mert az elején nem érzik, hogy betegek, inkább beszedik a gyógyszereket, és kész. Aztán fél év- egy év múlva megint panaszai lesznek, elkezd fájni a gyomra, felmaródik a nyelőcsöve. Ekkor még inkább elkerüli az orvost, de jön a szívritmuszavar, ami megijeszti, elmegy a kardiológushoz, aki felírja a szívritmus-szabályozó gyógyszert. Mire bekerül az addiktológiára, már több szervi baja is van.

Ha az orvosok időben észrevennék az alkoholfüggőséget, akkor lenne elég addiktológiai kapacitás az országban?

Kapacitás lenne, a kérdés, hogy milyen módszert alkalmaznak. A Minnesota-modell, ami a leghatékonyabb rehabilitációs módszer, csak a szigetvári kórházban működik száz százalékos formában.

Mi a módszer lényege?

Az alkoholbetegséget gyógyíthatatlan betegségnek tekintjük: olyan nincs, hogy egy függő valaha úja normálisan igyon. Ha újra iszik, minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, sőt még rosszabb lesz. Ez egy hat-nyolc hónapos rehabilitáció, amelyben ötvözzük az önsegítő módszereket a pszichoterápiával. Az önsegítés az anonim alkoholisták 12 lépéses programja mentén történik. Az első lépés, hogy beismerjük: tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, és az életünk irányíthatatlanná vált. A további lépések vezetnek el addig, míg a beteg alkohol nélkül is jól érzi magát a bőrében. (…)

forrás