Videojáték-függőség a BNO-11-ben / Meredith E. Gansner

In: Psychiatric Times, 2020 (2) 1, 4-5, 36

„Fortnite-függő!” – számtalanszor hallottam gyermek- és ifjúságpszichiátriai praxisomban fő panaszként az elmúlt két évben. Ám már a Fortnite elterjedése előtt is jártak nálam olyan fiatal páciensek, akiknek sokkal többet jelentett a játék, mint gondtalan időtöltés. A következő sablonra lehetett ráismerni: a gyermek elkezd játszani a videojátékkal, nem hagyja abba, a szülők korlátozzák a hozzáférést, a gyermek dühbe gurul, aminek időnként ijesztő következményei vannak. Bár ez a sablon sokszor kiszámítható volt, nehéz volt elnevezni.

A videojáték-használati zavar (gaming disorder) diagnózis, úgy tűnik, illik rá, az azonban továbbra is erősen vitatott, hogy létezik-e mint önálló mentális betegség: ez a kérdés megosztja a kutatókat és a klinikusokat. 2019 májusában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) végre hivatalos állásfoglalást adott ki: a videojáték-használati zavar bekerül a mentális betegségek közé a BNO-11-ben. 

A videojáték-használati zavarnak „elég súlyosnak kell lennie ahhoz, hogy jelentős funkcionális károsodást okozzon személyes, családi, szociális, tanulmányi, munkahelyi vagy más fontos területen” és „általában legalább 12 hónapig fennáll” (1). A döntés „az elérhető bizonyítékok áttekintésén” alapul, és „különböző diszciplínák, illetve földrajzi régiók szakembereinek konszenzusát tükrözi, akik részt vettek a WHO által lebonyolított szakmai konzultációkon a BNO-11 fejlesztése során”.

A cikk könyvtárunkban megtalálható.