Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetsége


Az alkoholbetegség tagadása nehezíti a probléma megoldását / Vásári Erzsébet

Aggasztó adat derült ki, miszerint tíz magyarból három alkoholista – tudhattuk meg a WHO globális alkoholfogyasztást vizsgáló kutatásából. De mi ennek az oka, és tehetünk-e valamit ellene? A kérdésekre megyei szakemberek segítségével kerestünk választ.

Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus és igazságügyi szakértő elmondta, hogy a magyar társadalom alkoholfogyasztási szokásai valóban kiugróak a világ többi országát figyelembe véve. Ezzel párhuzamosan megemlítendő, hogy az Európai Unióban a depressziós és szorongásos zavarokban pedig élen járunk. A két dolog úgy hozható összefüggésbe, hogy a szeszes ital „nagyon jó” szorongás- és feszültségoldó, hangulatjavító szer. Fogyasztása tulajdonképpen öngyógyszerelés, ami előbb vagy utóbb hozzászokást eredményez.

Hozzátette, hogy a magyar társadalom mentális állapota alapvetően kedvezőtlenül alakult, és ez az alkoholfogyasztás terén is nagyon jól észrevehető. A másik ok, ami magyarázhatja nagymértékű fogyasztását az, hogy a hazai családok elnézőek az alkoholistákkal szemben. Nem akarják észlelni a problémát vagy elhárítják annak megoldását, amivel próbálnak fenntartani egy viszonylagos egyensúlyt. Ez azt jelenti, hogy inkább elfogadják a szenvedélybeteget, mert addig sincs vele különösebb probléma.

A klinikai szakpszichológus úgy véli, hogy a felvilágosításból adódhatna a legjobb megoldás. Tudomásul kell venni, hogy az alkoholbetegségnek nemcsak egészségügyi káros hatásai vannak, hanem befolyásolja az ember életvezetését, anyagi helyzetét és az önellátást is. Tulajdonképpen a probléma kezdetén érdemes beavatkozni, nem akkor, amikor már összeomlott egy ember vagy egy egész család élete. Azért is fontos időben kezelni, mert később akár visszafordíthatatlanná is válhat, amikor már valaki osztályos befekvést vagy szociális intézménybe történő befekvést igényel. Különösen, ha érzelmileg labilis, függőségre hajlamos személyiséggel rendelkezik az alkoholista.

– Megoldása összetett segítséget igényel, amibe több szakember bevonása szükséges, például pszichológus és szociális munkás. Az előbbi pszichoterápiával és különböző feszültség csökkentő technikák átadásával segíti az alkoholistát, emellett a személyiség támogatásával egy értelmesebb életre terelheti – tette hozzá Kozma Zoltán.

Egy békéscsabai terápiás segítő a témával kapcsolatban szintén megerősítette, hogy ez egy nagyon összetett, egyéni, de akár társadalmi szintű problémaként is említhető jelenség. Rendkívül nehezen gyógyítható, mert az alkoholfüggőnek nincs betegségtudata. Önmaguktól nem kérnek segítséget, kezelésre pedig már csak akkor lehet őket kényszeríteni, amikor például agresszívvá, családjukra vagy embertársaikra veszélyessé válnak. Akár évtizedeken át élhet szenvedélye rabságában egy alkoholista, miközben tönkretesz maga körül mindent.

A segítő hozzátette, hogy ők leginkább a megfelelő intézményekbe való irányítással és a közösségben tartással tudnak hozzájárulni az alkoholbetegek gyógyulásához. Rengeteg szabadidős tevékenységük van – csoportfoglalkozások, készségfejlesztők –, ahol hasonló problémájú társaikkal is tudnak beszélgetni.

A függőknél a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy egy idő után pszichiátriai betegség is társulhat az alkoholizmushoz, amit ha nem ismernek fel és kezelnek időben, akkor csak halmozódik. Ebben tudnak segíteni a terápiás támogatók. Mondhatni, a megelőzéstől kezdve a betegség minden fázisában jelen tudnak lenni. Emellett a család tehet a legtöbbet a leszokás érdekében, főként támogatással, ami nagy erőforrás lehet az alkoholisták számára.

Dr. Ferenczi Attila háziorvos elmondta, hogy alkoholbetegségről akkor beszélünk, amikor az állandó italozás a testre, lélekre, a társadalmi és a családi életre is befolyással van. A testet illetően az alkohol leggyakrabban a májat, a gyomrot és a bélrendszert érinti (gyomorfekély, májzsugorodás, nyelőcsővérzés), de látható tünetként jelentkezik a kézremegés és a dekoncentráció, ami már idegrendszeri problémára utal. Egy ilyen embernél az ital csökkentése vagy megvonása komoly pszichés problémákhoz vezethet, aminek a legsúlyosabb formája az úgynevezett „delirium tremens”, ami súlyos alkoholmegvonásos tünetegyüttes, mely mindenképpen kórházi kezelést – gyakran intenzív ellátást – igénylő, életveszélyes állapot.

Dr. Ferenczi Attila hangsúlyozta, hogy az italfüggők sokszor elhanyagolják a normál táplálkozást is, ami további egészségromláshoz vezethet. Ez azért fordul elő, mert az alkoholnak óriási energiatartalma van. Jellemzője még, hogy hozzászokás alakul ki a szervezetben, és egy adott szint vagy közérzet fenntartásához egyre többet kell inni belőle.

Kezelésével kapcsolatban elmondta, nehezíti azt a betegség tagadása. A páciens legtöbbször nem azzal jelentkezik, hogy alkoholbeteg, hanem valamilyen testi tünettel. Ilyenkor a laborvizsgálat eredménye mutatja meg a valódi okot, majd addiktológushoz, vagyis szenvedélybetegségekkel foglalkozó szakemberhez irányítják, aki életvezetéssel próbálja meg a jó irányba terelni.

forrás